Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
GARAY ALAJOSHOZ286 Családi képek VIII. (Részlet) Ő nem jött földi kincsesei, Én neki nem vivék; Mégis frigyünk az égtől Mégis megáldaték. Én is letettem, ő is Alapnak egy követ, Mindketten egyezőleg Egy szerető szívet... S látatlan, észrevétlen Építve lön a ház, Falai között kedély és Szerény öröm tanyáz... A csendes meleg tüzénél Melly ül, a kis család, A házi boldogságnak Énekli hymnusát. maga ösztönéből 9 előfizetőt küldött fel Szegszárdról s a megyéből; ezeket is lekül- denem kell minél előbb, de alkalmat nem tudok. Az uj (három olvashatatlan szó) Regélőre mégeddig megelégszem; de új évre egy vetélytársunk akad, egy új divatlap, - s most még jobban össze kell szedni erőnket. Nina és Mimi, a kicsinyekkel együtt csókolják kezeiket s testvéreiket, mikhez a magamét csatolva, sietve maradtam kedves Szüleim engedelmes fiók Műk 104 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 Pest, dec. 12kén 842. Édes, jó Öcsém! Folyó hó 3kán költ leveledet ma vettem, s hogy már egy pár levelednek sorsára ne jusson, azonnal hozzá fogok válasz írásra, mert a melly leveleket félre teszek, hogy majd időm akadtával felelek reájok, többnyire az újabban érkezők által háttérbe szórhatnak; de ez most ne történjék s ne ezentúl se a te leveleiddel. Illy rögtöni választ leveledre előttem két okból látszik szükségesnek, előszer mert választ tőlem igaz, meleg testvéri szereteted joggal igényel, másodszor igényli azt az én szeretetem is, nehogy végre még kételkedni láthassál benne. Leveled hangulata általában olly ingerült s fájó szívnek tolmácsa, melly rokonérzetemnek egész összességét rezgé át, s arra határozott, hogy veled ez ügyben több levelet kell váltanom; talán befolyással lehetendnek kedélyed rendbehozására, mert bocsáss meg az igaz szóért még, úgy látom, az ész és szív közötti harcznak mellyet mindnyájunknak ki kell vívnunk hullámai még mindig hányják-vetik csolnakodat, s bár erős és ép karokkal látlak vinni a kormányt, még a biztos révpartban nem vagy, honnan a háborgó tenger’ harczát nyugalommal nézhetnéd. Küzd benned egy álmodott eszményi /ideal/ világnak csalogató tündéri szózata a rideg valóság prózájával, azt hiszed, hogy egyikét a másiknak fel kell áldoznod, s határozatlan vagy még, mellyiket ejtsed áldozatul. Mind a kettőt, édes barátom! az eszménynek a valóság által, ennek az eszmény által kell megtisztulnia, s a kettőnek egyesített hamvaiból támadnia az uj phoenixnek,288 mellyet életphilosophiának nevezünk. Ez az életnek úgy, mint az eszménynek centrapondiuma,289 s valamint a költőnek az életprózáját idealizálnia kell, úgy az embernek, mint élet embere, a szívében és agyában lángoló költőit az élettel összhangzatba hozni. Igaz hogy fát nem egy vágással lehet elejteni, de nem lehetetlen, s véleményem szerint ebben áll az élet bölcsessége, melly az életnek szépséget is, nyugalmat is ad. Nem tudom, elég világosan szóltam-e, s meg fogsz-e érteni, mit értek e két fogalom alatt; szép élete csak szellemi embernek lehet, nyugalmas csak bölcsnek ki keble’ isteneivel számot vetett: az eszményit ki nem hagyja aludni kebléből, de nem is engedi, hogy az életen úrrá legyen. Illy álláspontra emelkedve, az élet nézlelés vajmi más szint nyer azonnal, vajmi különbözőt az első ifjúság rózsa perspectivájától, vagy az álmaiból józanuló s a szerint magát minden lépten csalódottnak hívő átmeneteli kornak nézlelésétől, melly mindent fekete színben lát, — természetesen, mert a rózsa fény szemeit megkápráztatá. Illy álláspontról az életet, pályádat, álmaidat és vágyaidat, magadat és barátidat, engem és másokat sokkal másként fogsz látni, megítélni és felvenni s bizonyára igazságosabban mind reád nézve, mind magok s egymáshozi viszonyaikban, mint eddig. Ez be fog következni, de az ifjú szívnek ki kell magát fájnia, mielőtt tiszta örömei lehessenek, a kagyló sebet forr ki magából, hogy gyöngygyé válhasson, az aranynak tűzön kell 287 TmL. GJ. ir. 748. 288 Hamvaiból ujja éledő madár a görög-római mitológiában. 289 középpontja, középarányosa
