Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Honszerelem
S a felébredt tiszta szenvedélyen Nagy fiákban tettek érjenek, És a gyenge és erős serényen Tenni tűrni egyesüljenek; És a nemzet, mint egy férfi, álljon Érckarokkal, győzni a viszályon... Hányán keresték a régi dicsőséget, hányán idézték meg Árpád alakját, magasztalva hajdani erőt, egységet? Hányán rótták fel a széthúzást és keresték az összetartozást segítő szavakat? Azzal a lelkesedéssel és elhivatottsággal indult Garay költészete, melyet Vörösmarty Zalán futása olvastán érzett. Megihlették a késő századok és Párducos Árpád..., szenvedélyes honszerelemmé érett benne az elhivatottság; költő lesz, dalnok, aki lantjával szolgálja hazáját. Kétszáz év múltán sem lehet pátosz és emelkedettség nélkül beszélni róla. Olvasóközönsége a maga korában másként vélekedett Garayról, mint tárgyalta őt később az irodalomtörténet és költészetének több kritikusa. Ma is tárgyilagosnak tűnik Angyal Dávid véleménye. Szerinte „Nem az úttörő költők közt kell keresnünk a Garay nevét. Szerényebb dicsőség fűződik pályája emlékéhez. Szerencsés tehetségű követője volt a nagy költőknek, s fogékony költői lélekkel különböző irányokat mívelt. Ösztönt nyerve nagyobb tehetségektől, sajátos költői stílt teremt magának egyes műfajokban, s néhány művével, valamint egész munkásságának hatásával nagy népszerűséget, sőt maradandó dicsőséget szerzett nevének...”10 Pár évvel később, a Garay centenárium évében Császár Elemér* kereste a méltatlanul elfelejtett Garay helyét. Alig 100 éve nincs Garay,,,a negyvenes évek népszerű költője, az akadémia koszorúsa ma már puszta név, melyhez a köztudat csak két költeményt fűz...” Pályája nem Bolyai, Széchenyi, Petőfi magasságában áll. Mégis így elfeledni?„Ugyan hány élő magyar költőt tudnánk megnevezni, akit Garay fölé lehetne állítani mértékben?”11 Onkényellenes történelmi ballada ihletője volt a Kossuth és Wesselényi elleni politikai per. A Császár által említett két költemény egyike, Kont, a kemény vitéz lett a példa, aki királlyal perelt; ítéleted törvénytelen! - és halált szenvedő harminc társa után, szembe fordulva fogadta a bakó pallosát. Halálom és a társaké Egy véres áldozat, Melyből a honnak üdv fakad, Zsigmondnak kárhozat! Szólott a hős, sújt a bakó, A nap homályba vész - így halt el a harminc nemes, S Kont, a kemény vitéz.12 Egy ország tanulta meg ezt a verset, ahogy későbbi korosztályok tudták az ugyancsak 8-6-8-Ő szótagú verselés többi szép példáját, Vörösmarty Mihály* Szózatát, vagy A walesi bárdokat Arany Jánostól. 10 Angyal Dávid életrajza Garay Jánosról. GJ. válogatott költeményei. Bp., 1908. V. p. 11 Császár Elemér: GJ. A szerző felolvasása az Erzsébet Népakadémia közgyűlésén, 1912. június 2. Bp. szemle 429. sz. (továbbiakban Császár, 1912.) 252-253. p. 12 Garay János: Kont. GJ válogatott költeményei. Bp., 1908. 33-35. p. Részlet. Császár Elemér (1874-1940) egyetemi tanár, irodalomtörténész, akadémikus, joggal tette fel a kérdést 1912-ben tartott előadásán. Válaszként Garay Hazámhoz című, 1846-ban írt verséből idézett, annak időtálló mondanivalóját hangsúlyozva: Isten! Ne hagyd, hogy kit oly sok vihar Nem dönthetett meg eddig, a magyar Tanuljon végre hazaárulást, S magának adja meg a végcsapást! Mindezt közölte a Garay János válogatott költeményei című kiadásban is, a Remekírók képes könyvtára 25. kötetében, Radó Antal szerkesztésében. Lásd Bp., 1904. Vörösmarty Mihály Garay emlékkönyv ♦ GarayJános szerelmei* 9
