Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)

Pollack Mihály homlokzati terve

déli szárny emeletére tervezte a közgyűlési termet, az ott lévő nagyobb helyiség bővítésével, amellyel végül is egyetértettek. Ugyanis belátták, hogy az új kapu fölött ugyan kevesebb költségből lehetne felépíteni a „Nagy Palotát”, a dísztermet, de a piacra néző ablakokon keresztül beszűrődne a vásározók lármája. Egyébként is „a közel lévő harangok hangjai, és az igen közel lévő Oskola ház a tanácskozásra szükséges csendességet igen gyakorta háborgatnák”. A kiküldöttség a tervezett épülettel kapcsolatos konklúziója úgy szólt: „...tellyes meggyőződéssel részéről azt jelenti, hogy nem csak külső formájára csinos és jó ízléssel vagyon készülve, de az egyes felosztásban is mind azon szükségeknek, mellyel a Tjekintejtes Státusok által meghatároztattak, tökélletessen megfelel”. A terv elfogadtatott a kiegészítésekkel együtt a nemes urak részéről is. A legközelebbi pesti vásárkor a bizottság ismét tárgyalt Pollack Mihállyal a változtatásokról, a falaknak megerősítéséről, az építmény tartósságáról, amit fontos kritériumnak tartottak a megrendelők.56 A Mester a részlettervek kidolgozásán dolgozott még 1827-ben, amelyet az építési bizottság ismét alaposan megvizsgált. Az újabb jelentésből már kiderült, hogy mi is volt Pollack Mihály tervének újszerűsége. Teljesen új vármegyeháza született annak ellenére, hogy a

sok-sok javítás, kiegészítés során már majdnem teljes négyszögű, nagyméretű épületté alakult át a 18. század közepi lakház, viszont a „csinosság”, a harmónia, a szépség és a funkcionalitás követelményének nem felelt meg. Pollack zsenialitása mindezek összehangolásában mutatkozott meg. Megoldásai egyszerűek és nagyszerűek. Az összehangolást azzal érte el, hogy az alsó szinten lévő szobák belmagasságát 9 méterre emelte, a felső emeleti szobák magasságát is megnövelte, és ez által az egész tetőzetet egybeszerkesztette. Erre azért volt szükség, mert a tömlöcöket, az archívumot magába foglaló északi rész sokkal szélesebb volt, mint az épület többi része. A tetőzet megemelése adta meg az épület szépségét. „A Falaknak ebbéli felemeltetésit egyszersmind Polák Úr használta az egész Épület ki csinoséttására — Szép fejezetű oszlopokkal és így foglalta öszve az Ó Épületet az ujjal arra finom ízlésű Oszlopos Kapuval - és azon fel emelés által a Kapu felett egy Kis-Szálátis meg építhetett — melly különben a Pallása alatsonsága miatt meg nem eshetett volna”. A Mester gazdagon díszített épülete kétségtelenül igazodott a vármegye szükségleteihez és méltóságához. Csakhogy ez a pompázatos megjelenés sokkal több költséget emésztett volna fel, mint amivel a vármegye rendelkezett. A plánumban szereplő nagyte-