Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)

Építési anyagok jegyzéke 1808.

mennyiségű beszerzése is bizonyítja. Az építkezés folyamatossága érdekében az alispán a megyei urakhoz fordult segítségért. Herceg Batthyány Fülöp a szálkai uradalmából 50 ezer tégla kiégetéséhez szükséges fát, a pécsi püspök 10 ezer és herceg Esterházy 100 ezer téglát ajánlott fel. 1809-ben az utolsó nemesi felkelés alkalmával a tartalék pénze elfogyott a vármegyének, és a kiadások pedig egyre nőttek. A helytartótanács takarékosságra figyelmeztette a megyét, miközben újabb ötletek fogalmazódtak meg. 1814-ben a nemes urak a levéltár bővítését vetették fel. A helytartótanács 1817-ben kelt válaszában közölte, hogy az engedély kiadása előtt az eddigi építési költségekről pontos számadást küldjenek. A vármegye a házi pénztár terhére felvett 10 ezer forintból három év alatt akarta befejezni a levéltár bővítését, illetve a megkezdett építkezéseket. Csak 1819-ben küldték el az északi rész emeleti beépítését még nem tartalmazó bővítési tervet a helytartótanácsnak, illetve az építési igazgatóságnak, amelyről a hatóság úgy vélte igen költséges elképzelés, és az igazából a tisztségviselők kényelmét szolgáló lakrészekről szólt. Az elutasítás indoklásában az uralkodó arra intette a vármegyét, hogy inkább a

tt.