Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)

1794. szeptember 9-i keltezésű Leopold Gruber hites magyar királyi geometra által rajzolt helyszínrajz a Vár tér (Béla király tér) tűzvész utáni rendezési tervét mutatja. A belváros, a mezőváros központi terének újjátervezése gyakorlatilag ekkor történt meg. A leégett uradalmi kádárműhely és néhány jobbágy ház helyén jelölték ki a belvárosi templom telkét. A megszűntetett urasági boltok helyét pedig a piactér megnövelésére fordították. A vármegye ekkor átadta a vármegyei fogadót (Szent László szobor környéke) az uradalom részére. Ebben az elrendezésben a vármegyeháza épülete hangsúlyosabbá vált. Kiemelkedett a környezetéből nemcsak közigazgatási szerepkörével, hanem már a külső megjelenésével is. Körülötte jobbra jobbágy házak, előtte a Szent Háromság szobor, vele szemben a plébánia és a kicsiny városháza fogta körbe a teret. Az egykori apátsági templom telke ekkor került véglegesen a vármegye használatába.4’ Ap- ponyi Antal főispán augusztus 11 -én rendkívüli közgyűlésre hívta össze a megyei nemes és vitézlő urakat a székház helyreállítása ügyében. Az épület mielőbbi használhatóvá tételét indokolta a rabok, a vármegye pénztárának és levéltárának elhelyezése. Jeszenszky Sándor alispán, Dőry János főjegyző és Cseh László főszolgabírót bízták meg a rendek a tömlöcök tetőzetének rendbehozatalához szükséges építőanyagok beszerzésével, illetve a mestermunkák megszervezésével. Nunkovich Ferenc pénztáros és Kocsis György esküdt dolga pedig az volt, hogy Tolnán a Ferences atyák kolostorában, vagy a Festetics uradalomban biztonságos helyet találjanak az ideiglenesen az uradalmi pincébe mentett pénztár és levéltár számára. A restaurációval végeláthatatlannak látszó építkezési sorozat kezdődött el. Hihetetlenül nagy nyűgöt vettek a nyakukba a megyei tisztségviselők az évtizedekig tartó építkezések levezényelésével, ugyanis a megyei urak egyelőre lemondtak egy új székházról, helyette a meglévő épület bővítése, átalakítása mellett tették le voksaikat. Hamarosan egy bővítési terv is elkészült. Erre a vármegyeháza telkén álló a tűzben teljesen megrongálódott apátsági templom lebontása adott ösztönzést. Az új templom 1802-1805 között épült fel a belváros központjában részben a régi anyagából. A város és a vármegye közötti egyezség úgy szólt, hogy a leendő templomhoz a régi tégláit felhasználhatják, sőt a vármegye biztosítja a szükséges meszet az építkezéshez. 1798-ban a város már átvett 95 ezer téglát az építéshez. Jäger János városbíró 1805-ben Cseh László alispánhoz írott levelében ismételten figyelmeztette a vármegyét az ígéretére, ugyanis az 50