Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)

a vita tárgyát a török megszállás előtt Tolna várme­gyéhez tartozó délnyugati települések hovatartozá­sa okozta. A felek között folyó határperben nagyon elmérgesedett a helyzet. Az igények igazolására oly­kor egészen képtelen bizonyítékokkal állottak elő. Baranya többek között a budai káptalannak 1437- ben kiadott oklevelére hivatkozva még Szekszárdot, Újpalánkot és Grábócot is magáénak akarta. 1697- ben Baranya 20 falut csatolt el önkényesen Tolnától. A nádor előtt több alkalommal megfordult határper­ben a legfelső döntés pedig úgy szólt, hogy Máza és a tőle északra fekvő területek, azaz a Völgység Tolnát illette. Az ítélet nem jelentette a viharos határ ügy lezárását, még évtizedeken át főleg Baranya próbál­kozott perújrafelvétellel. Somoggyal a Kapos és a Sió közötti településekről való egyezkedés simábbnak tűnt. Megyénknek megalapozatlan volt 13 somogyi falura vonatkozó igénye. Veszprém vármegyével nem támadt heves vita, hiszen a nádor elvetette a veszpré­miek realitást nélkülöző követelményét. Fejér megyé­vel egyetlen egy faluért, Egresért folyt a harc, amelyet meg is nyert a szomszéd. Vitatkozás és beletörődés után a nádori döntések jogerőre emelkedésével nagy­jából a mai megyehatárok meghúzásával Tolna vár­megye újjáalakult.12 A nemesi vármegye erejét adó nemesség az újjászerve­ződés éveiben nem számottevő. A középkori megyei nemesség szétszéledt, és a 3 nemzedéknyi időben a néhai tolnai birtokokat már az emlékezet sem őrizte meg. A török alatt is folytatódott a királyi és nádori birtokadományozás. Az új birtokosoknak azonban alig volt kapcsolatuk a szerzeményükkel és azon élők­kel. Viszont a háború után többségüknek sikerült a birtokjogukat igazolni és a fegyverváltságot megfizet­ni. A szerencsés földesurak közé sorolható a Daróczy, az Esterházy, az Abaffy, a Béri Balogh, a Batthyány, a Viczay stb... családok. A régi birtokosok számát az egyházi birtokosok, a szekszárdi, a bátai, a cikádori, a földvári apátságok és a fehérvári prépost is gyarapítot­ta. A felszabadító háborúban tett szolgálataik fejében jutottak tolnai birtokhoz 1699-1703 között Gindl Fülöp Orbán hadiszállító, Styrum Lymburg Miksa az egyik császári sereg parancsnoka, Monaszterly Já­nos egy rác gyalogos és lovas ezred ezredese.13 A gyér lakosság a várőrségek katonáiból, magyar, rác és kis­számú német nemzetiségű lakosokból tevődött össze. A megye lakosságáról első alkalommal az 1696. évi összeírásból informálódhatunk. Az összeírok 28 fa­luban találtak lakókat. 17 településen 488 magyar, 11 településen 459 rác család lakott. Tíz évvel a há­ború befejezése után körülbelül néhány ezer főre te­hető a megye lakossága. Nyilván az adatok változóak és pontatlanok, de jól tükrözik a középkori, mintegy ötszáz falvas, népesnek mondott vármegyének a tö­rök utáni veszteségeit.14 A nemes vármegyei igazgatást reprezentáló tisztségek betöltése akadozott a nyomorúságos viszonyok kö­zött. Az első lépésben a főispán személye oldódott meg. Lipót császár 1687-ben a háborúban szerzett vitézi érdemeit hangsúlyozva a pécsi püspökség élére Radonay Mátyást jelölte ki, aki elérte, hogy a püs­pökség együtt járjon a főispáni tisztséggel. A század utolsó harmadáig a pécsi püspökök viselték a főispá­ni tisztséget a vármegyében. Radonay Mátyás évek múltával 1689-ben kapta meg a tolnai kinevezését, és csak 1693-ban iktatták be a főispáni székébe. A kato­nás, a kamarai tisztségviselőkkel szemben a jogaiért küzdő, erélyes jelenség szinte azonnal hozzáfogott a vármegye megszervezéséhez. Püspöksége és főispán- sága alatt akár a törvényt megkerülve, akár a törvé­nyes utat betartva saját embereinek szánta a legfonto­sabb tisztségeket. Hívei közül Broderics András már „választott’’ alispán említendő, aki horvát származású nemes, kora gátlástalan kalandora harmincadosként szerezte vagyonát. A határvitákban erőskezűnek és megtörhetetlennek mutatkozott. Ám az alispánsá- gához számos kétes ügylet fűződött, emiatt a nép­szerűtlen személye hatalmi harcot váltott ki. Ekkor ugyan még kellő súllyal nem rendelkező helyi ne­mesek vele szemben ellenalispánt választottak 1696

Next

/
Thumbnails
Contents