Várady Zoltán: Tolna vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1696-1703 (Szekszárd, 1992)

1700

186. A jelen lévő tisztségviselők: főispán, Kasó István pécsi prépost, Daróczy István 48-49. alispán, Simaházy Ferenc mint a nádor, Farkas János mint a kalocsai érsek,

Furdics Miklós mint Styrum-Lymburg gróf, Hodászy János mint Viczay

Ádám, Székelyi István mint Amadé Ádám, Sándor István és Botka úrnő, Lévai Sámuel mint Mérey Mihály szerkszádi apát, Gyurekovics Péter mint Fördős és Farkas Mihály követe, továbbá Somogyi Ádám, Simaházy Ferenc, Benczelides Miklós és Rebényi Márton szolgabírók.

187. Felolvasták a király levelét az alkalmanként felbukkanó fertőző kórról, a pestis- 49. ről. Úgy határoztak, hogy a szolgabírók kihirdetik a király parancsát.

188. Közzétették a király másik levelét a kalocsai érsek részére Tolna megyében fizetendő tizedekről, amelyeket ha szükséges, karhatalommal (brachio militari) kell a vármegyének behajtania. Erre a főispán és Kasó István pécsi prépost a maguk és az egész pécsi káptalan nevében tiltakozva ellenvetést tesznek, sajátjogúkat továbbra is fenntartva.

189. Közzétették a király levelét az oktavális bíróságok kérdésében.

190. Közzétették a király levelét a megyére kirótt 473 forint 50 dénár kifizetéséről. írni kell a budai albizottságnak, hogy a megyében lévő császári ökrök nyári és téli élelmezését viszont térítse meg.

191. Arról határoztak, hogy a szolgabírók járásukban pontosan írjanak össze mindenfajta kihágást, amelyet a beszállásolt német katonák, vagy mások elkövettek; írják össze, hogy hány császári ökröt és mikor helyeztek el. Ezért Benczelides Miklós mellé Gorics Miklóst, Turóczy János mellé Lévai Sámuelt, Rebényi Mártonhoz Pech Tamást rendelték segítőül. Dombóváron kell a vizsgálat eredményét jelenteniük az alispánnak március 29-én.

A szolgabírók utasítása:

1. A német katona napi 2 font kenyéren és l font húson kívül többet kapott-e, ivott-e bort is és mennyit?

2. A közkatona 6 font abraknál többet kapott-e, s ha őrségre ment, hány garast kapott naponta? Kellett-e a pénzen kívül abrakot is szolgáltatni?

3. A közkatonák lovain kívül élelmeztek-e más állatokat is?

4. A beszállásolt német tiszteknek mennyit és milyen élelmet nyújtott a szegény nép, hány állatukat tartotta, hány szolgájuk illetve szolgálójuk (servi, ancillae) volt, ezek követtek-e el kihágást?

5. A német közkatonák ütlegeltek-e másokat ok nélkül, vagy követtek-e el túlkapást?

6. A megyén átvonuló katonák kihágásait pontosan jegyezzék fel, vajon a nyugtán jelzetteken kívül többet kaptak-e?

7. A császári ökrök elhelyezésének napját jegyezzék fel, ezenkívül a számukat is, mind az újonnan odahajtottakat, mind a régebbieket.

8. A közkatonák csikartak-e ki pénzt takaróért, vagy takaró szolgáltatását kérték-e a lakosságtól, illetve fekhely helyett pénzt követeltek-e?

9. Követeltek-e pénzt gyertya helyett, s a megyén belül és kívül utazván szállítást (vectura) kértek-e?

10. Ajándék címén a német tisztek kaptak-e valamit, késztették-e a népet pl. vaj, szalonna ajándékozására?

11. Köteles volt-e kényszerűségből nyugtát adni a nép a szolgáltatott élelmiszerekről az újonnan beszállásolt és az átköltöző katonáknak?

1700. márc. 17.

T. m. g. c., Tolna

27