Tolna Megye 1848-1849-ben - Forrásgyűjtemény (Szekszárd, 1998)

PERCZEL MIKLÓS JELENTI, HOGY AZ ÖNKÉNTESEK TOVÁBBI KÉT HÉT DÍJAZÁS NÉLKÜLI SZOLGÁLATOT VÁLLALTAK Tisztelt fö Ispány Úr! Utolsó levelem olta annyiban változtak a' körülmények, hogy Önkénteseink haza bocsájtatása már nem feltételeztetik a' Tolnai Ujjonczok ide küldésétől, hanem miután 3 holnapra lettek a' havi díj fizetéséről biztosítva, ez üdö vétetetettt szolgálati határul és így már mult hó utolján kiadatott a' hazabocsájtási parancs, azomban Csányi K: biztos Urnák felszólítására embereink még két héti szolgálatúnak íélajánlották-'s e' tekintetben is mind pártatlanok áltanak a" seregben mert eddig elé egy csapat se volt, mellyet ideje telte után csak néhány napi maradásra bírhattak volna. Ez okból ugy hiszem, hogy az-1 ujjonczok ide felküldése most már nem olly sürgős és az ez eránti főbb rendelés bévárandó-a' mi a'ruházatot illeti köpönyegen kívül és ezt sem tellyes számban csak néhány ócska nadrággal láttattak el embereink, ezeket is a' hoszú táborozásban ugy elnyütték hogy alig használhatok, de külömben is végképp elrongyolván ruhájuk ha köpönyegüket oda adnák legtöbbje egészlen pőrén maradna-ezért e' tekintetben épp semmi biztatót nem írhatok. Még egyet kötelességem megemlíteni, olvasták önök bizonyosan, Kossuth lapjában Kosztolányi Péter czikkét, mellyben a' Tolnáikat á csatából haza futottaknak kürtöli. Ezen expedícióban én részt nem vettek miután akkor Pesten valék szabadsággal, de igen restellvén a' dolgot gondosan nyomoztam és megnyugtathatom önöket, hogy a' dolog tökéletes hazugság e' napokban tisztába fogom hozni, és hivatalos úton a Czáfolatot és elégtételt kieszközölni,-egyébként sajnálattal kelletik emlittenem, hogy mi szegény Tolnaiak Brigadierusunk ellenszenve következtében, még csak említésbe sem jövünk soha és míg egyébb csapatok dicsérettel halmoztatnak mi méltánylásban sem részesülünk, pedig Isten és ember előtt sikra szállok érette nem volt még sor ezred sem melly ugy állotta volna a' tüzet mint mi, Schwechátnál mi állottunk az első sorban, mi voltunk az ágyú tüzének leginkább kitéve, mi vesztettünk legtöbb embert, mi voltunk utolsók a' hátrálásnál és ezt is csak parancsra tevénk-és mind ezeket Dandár vezérünk ön szemeivel látta, 's még is elég igaztalan volt még csak említésre sem tenni voltunk-bár egyébként mi hazánkért és nem dicséretért küzdénk, de egy kis méltánylás még is jol esnék-annyival inkább boszant a rágalom;de e' napokban fényes elégtételt fogok eszközölni. Isten áldja önöket és adjon békét melly önök szives körébe vissza vinne, míg ez megtörténhetne kisérjék kegyeletükkel lépéseinket, ön pedig részesítsen ezentúl is tapasztalt és nagyrabecsült barátságában. Perczel Miklós FORRÁS: TMÖL. XIII./19. Szt.cs.; Szt.I fi. 1848. december 1 l.(551-553.p.)