Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

kiszállása alkalmával folytatott tárgyalás során megállapította, hogy a munka megtagadása Sztraha Mihály horvát anyanyelvű munkás felbújtására történt, s ezért nevezettet azonnal internálta. Ezután valamennyi munkás azonnal folytatta a munkát. Az ügyben a nyomozás folyik. FORRÁS: P. I. Baloldali összesítő, 1943. augusztus 6. XIV/29 1943. november 1. VAJDA ILONA GYÖRKÖNYI TANÍTÓNŐ LEVELE AZ ALISPÁNHOZ A KÖZSÉG SZÓRVÁNY MAGYARJAINAK HELYZETÉRŐL A számomra küldött megbízatást, a szórvány magyarok adatfelvételezését elvégeztem. Nehez(en) tudtam minden kérdésre hű és alapos választ adni, mert csak két hónapja vezetem a magyar tagozatot, így a legtöbb családot nem ismertem meg. Azért mások értesítése és magam tapasztalata alapján próbáltam a be nem vallottakat is megírni. A mi magyar családaink anyagilag állnak nagyon rosszul. Aránylag elég jól megfizetik őket, de nagycsaládosak és így nehéz nekik megélni. Az, akinek kevesebb családja van, nagyon szépen él a keresetéből. Főleg ruházat dolgában állnak kétségbeejtően. Méltóságos Uram, ezt a helyzetet nem lehet leírni, mert elképzelhetetlen, ahogy ezek a gyermekek, akár kicsik, vagy iskolába járnak. Jön a tél és a legminimálisabb téli ruhával sincsenek ellátva és nem is lehet számítani arra, hogy fel tudják őket öltöztetni. A családok erkölcsi élete, politikai magatartása várakozáson felül kielégítő. Szeretetben és megértésben élnek egymással, gyermekeiket, néhány kivételével, a maguk módján, próbálják nevelni. Nem tapasztalhattam, ezt büszkén írhatom, tiszteletlenséget a gyermekek részéről szüleik iránt sehol. A legnagyobb hiba a munkaadó és munkás egymás közötti viszonyában van. A gazda megfizet elég jó bérrel a cselédnek, de annál többet követel, úgy hogy időnapelőtt kidőlnek és megrokkannak. Most is volt egy példa rá. Éppen a legnagyobb családos apák egyike a nehéz munkában gyomorsüllyedést kapot(t) és hónapokig nyomta az ágyat. Nagyon korán, hajnali 4 órakor már mennek a munkára és este 10 óra körül kerülnek haza. Talán nincs még több olyan, aki így kiszipolyozná a szegény munkásembert mind (mint) a németség. Ezért aztán nem marad meg állandóan senki, vándorolnak. Minden költözködés bútorrongálás, pénzveszteség és hontalanság. Itt kellene rajtuk segíteni, talán erős rendszabályokkal, hogy ne lehessen kijátszani a bérlevelet és törvényes ellenőrzéssel kellene megakadályozni a túlhajtottságot. A másik nehéz helyzet. Magyar ember, magyar cseléd nem bírja ki sokáig német falvakban. Más a természet, az életmód nálunk és náluk. Mi sok mindent nem tudunk megérteni és viszont, ami pedig a kölcsönös megértéshez kellene. Ezért ajánlanám én minden magyar cselédnek.