Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

latánál majdnem akkora nehézségekkel kell küzdeniök, mintha magyar lenne a tanítás nyelve. Német tankönyvek pedig nincsenek, amelyekre mind a tanítók, mind a tanulók támaszkodhatnának. A másik nehézség, mit a kérdéses nyelvrendelet támasztott, a vegyes ajkú községek kisebbségének a helyzete. Ahol csak egy-két család beékelődéséről van szó, ott ezután sem támasztanak jogot az anyanyelvük használatához, de ahol jelentékeny számú ez a kisebbség, s hozzá még ha magyar ez a kisebbség, az nem tud egykönnyen kibékülni azzal, hogy miért kell ezentúl Magyarországon német nyelven tanulnia gyermekének az elemi ismereteket? Az egyenlő elbánás elve alapján feltétlenül gondoskodni kell arról is, hogy ilyen helyeken párhuzamos osztályokat állítson fel az iskolafenntartó a magyar és a német anyanyelvű tankötelesek számára. Állami életünk eddigi rendelkezését megdöntő és társadalmi rendünket felforgató forradalmi eszmék nem maradtak hatás nélkül a népoktatás munkásaira sem. Az anyagi viszonyokat rendező 1918:VIII. néptörvény általában megnyugtató hatást keltett, s a kormányhatalom részéről tapasztalt méltánylás csak fokozta készségüket az új társadalmi rendünk kiépítésében való tevőleges közreműködésükhöz. Minthogy azonban az új népkormány részéről elhangzott nyilatkozatok s a néptanítók számára kiadott hivatalos sajtóorgánum az eddigi népoktatási rendszerünket alapjában támadják, ez a körülmény maga után vonja azt, hogy a tanügyi hatóságok és a népnevelő munkások között eddig a törvények és az utasítások közös tiszteletén alapuló viszonyt a tisztán személyi vonzalmak és ellenszenvek szabályozzák, a nevelés és oktatás tartalmát és irányát szabályozó tanterv és utasítás elveszti jelentőségét és kötelező erejét, az ezen tanterv és utasítás alapján készült tankönyvek pedig vezető fonál helyett inkább a tanítás menetét zavaró eszközökké válnak a tanítók kezében. A reáltantárgyaktól eltekintve általában tájékozatlanság, bizonytalanság nyomja ezért a néptanítókat, vagy egyénileg pótolják mindazt, amit az új eszmék hatása alatt kiküszöbölendőnek tartanak a népiskolai nevelésből. Minthogy a társadalmi rend s az egységes közérzet kialakulása tulajdonképpen a nevelésből indul ki, ezért szükséges, hogy a népkormány a közoktatási rendszerünkben tervezett módosításokat sürgősen hajtsa végre. Állapítsa meg azon feladatok körét, amelyekhez minden népiskola jellegére való tekintet nélkül alkalmazkodni tartozik és megállapítván a gazdasági, erkölcsi és honpolgári nevelőoktatás általános alapelveit, mentse meg a népiskolát a pártpolitikai szempontok behatásától. Tegye függetlenné a néptanítót bármely irányú széthúzó törekvések képviselőinek a kényszerhatásától, de egyúttal állapítsa meg a felelősségét is, ha az iskola belső életében nem alkalmazkodik azokhoz az uralkodó eszmékhez, melyek létrehozták és fenntartani hivatván új népköztársaságunkat. A néptanítók ezen felelősségének a megállapítását annál szükségesebbnek tartja bizottságunk most, amikor a népkormány az egyéni szabadság kiterjesztésének az elvét követve lehetővé tette a közalkalmazottak szabad egyesülését. Amíg ez az egyesülés a gazdasági-érdekek