Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

ezredes jelentkezett, a kiegészítő parancsnokság parancsnoka. Közölte, hogy most e percben kapta Pécsről a szigorú utasítást, amely szerint a németeknek nem szabad ellenállni, békekötés nincs. A háború megy to­vább ... Be kellett látnom, hogy a nyílt ellenállás feltétlen kudarcba fulladna, miután nem számíthatunk a Szekszárdon állomásozó többi magyar csapat támogatására." A mozgalom vezetői tudomásul vették, hogy megromlottak egy esetleges akció feltételei. A fegyvereket hátrahagyva visszavonultak. A fő tennivaló ismét a németellenes agitáció volt. 1944. október 15-én a megyeszékhelyen állomásozó magyar kato­nák és a rendőrség tagjai közül néhányan a Senye-féle akciótól függet­lenül ugyancsak akcióba léptek a Horthy-féle proklamáció hallatára. A város központjában levő német tiszti étkezdét blokkírozták. A németek egyik őrnagya tiltakozott ez ellen, s közben az étkezde legénysége is fegyvert fogott. Az összeütközés elmaradt, mert a magyar csoport veze­tője — Isépy Andor százados — a német őrnagynak azt mondta, hogy a fő feladata a megváltozott politikai helyzetre való tekintettel a német és magyar parancsnokság közötti közvetítés. Ezt követően rövid tárgya­lás kezdődött, miközben az érkező és távozó németek kénytelenek vol­tak pisztolyaikat átadni a rendőröknek. A tárgyalás végén ezeket a fegy­vereket a rendőrségre vitték. A fenti eseményekről a szekszárdi belvárosi plébánián őrzött His­tória Domusban olvashatjuk: „Szekszárd az október 15-i drámai esemé­nyeket lázas izgalomban élte át. Megkezdte a rendőrség a német haderő szekszárdi egységének lefegyverzését, de csak a kezdet kezdetéig jutott el. Részben azért, mert a német katonák védelembe helyezkedtek el és így a további lefegyverzés véres áldozatokat kívánt volna, részben mert a Szálasi-párti pécsi hadtestparancsnok az akciót lefújta." ARBANÁSZ ZOLTÁN ELSZIGETELT KÍSÉRLETE GYÖNKÖN Röviden szólni kell még egy Tolna megyei antihitlerista fegyve­res ellenállási kísérletről. Ennek indítéka ugyancsak az 1944. október 15-én elhangzott kormányzói proklamáció volt. Ezt az ellenállást Gyön­kön Arbanász Zoltán tartalékos főhadnagy hadigondozó tiszt, helyi lakos hajtotta végre egyedül. Tevékenységének lényegét a pécsi honvédkerü­leti parancsnokság vád- és elfogatóparancsa így összegzi: „Gyönk községben 1944. október 15-én, a fegyverszüneti tárgyalá­sokra vonatkozó kormányzói rádióközlés után, mint Gyönk községben működő hadigondozó tiszt a községben állomásozó magyar kir. 9/II zászló­alj állományába tartozó Dómján István tartalékos hadnagyot, Kovács László tartalékos zászlóst és Szabó József zászlóst illetéktelenül magához hivatva közölte velük, hogy alakulatuk felett átveszi a parancsnokságot és egyben utasítást adott arra, hogy az alakulat a falut nem hagyhatja el. Szabó József zászlós pedig alakulatával a helybeli Volksbund épületét szállja meg." "

Next

/
Thumbnails
Contents