Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

volt vevő, nem volt építési kedv, vagy nem volt elegendő pénz a lakosság kezén, avagy azért, mert nem volt elegendő munkáskéz a nehéz fizikai munkára? Valószínűsíthető, hogy a felsoroltak együttesen hatottak az építőiparra. A Bonyhádi Cipőgyárban hosszantartó volt a hadiüzemi állapot. Már 1938-ban — az utolsó békeévben — hadiüzem lett A háborús években itt is volt fejlesztés, akárcsak a zománcgyárban, de csak abban az üzemrészben, amely a hadsereg részére gyártotta a cipőt, a bakancsot. Amikor azonban a nyersanyagbázis a háború utolsó éveiben egyre csökkent, itt is visszaesett a termelés. A déldunántúli ruházati iparágban Tolna megye ezzel az egy üzemével is az előkelő második helyen állt. Baranya volt az élen, de az ott termelt értéket hét üzem állította elő. A megye gyáripari munkásságának 6 százaléka dolgozott a cipőgyárban. Különleges helyen állt a megye élelmiszeripara a második világháború idején. Ez az iparág a megye gyáripari termelésének csaknem a felét adta — 45 százalékát. Ebben az iparágban összpontosult az üzemi állótőke 29, a forgótőke 40, a gyári munkások 25-30 százaléka. A megyében lévő 41 élelmiszergyárból 30 a malom, működött egy paprikamalom is (Bogyiszló), és 3 konzervgyár is üzemelt. Volt 3 nagy tejüzem, mindegyik országos hírű. Működött szeszfinomító, és konyakgyár is. A fenti számok tanúsága szerint a malomipar volt a legfejlettebb, megfelelő, korszerű gépesítettséggel. Az élelmiszeripar tehát a megyében vezető szerepet töltött be. Ez azonban csak a megyén belüli más iparágakhoz viszonyítva érvényes. Amint az összehasonlítást országos adatokkal végezzük, kiderül, hogy a megye egész ipara az országos átlag alatt maradt — jogos tehát arról szólni, hogy Tolna megye a felszabadulás előtt mezőgazdasági jellegű terület volt. Kevéssé ismert a megye vegyiparának helyzete. Az 1942. évi statisztika három ilyen üzemet tart számon. Legjelentősebb volt a nagymányoki brikettgyár, ezt követte a bonyhádi növényolajipari és erőtakarmánygyár, a harmadik pedig a felsőiregi keményítőgyár volt. A brikettgyár 1936-ban alakult, porszenet és félkész terméket brikettált. A termelés gyorsan ívelt felfelé, 1942-ben már mintegy nyolcszorosát termelte az induló mennyiségnek, 22 556 tonna árut gyártott. Termékeinek jó híre, és jó piaca volt, eljutottak azok a Tisza—Maros közötti területekre is. A bonyhádi és a felsőiregi üzem nem játszott számottevő szerepet a megye gazdasági életében, hiszen a bonyhádi 119, a felsőiregi pedig 101 munkanapot állt 1942-ben — jórészt nyersanyaghiány miatt. Milyen szerepet töltött be a megye gazdasági életében a textilipar? A harmadik helyen állt a vezető iparágak között. 1935-ben hat gyárat tartottak nyilván a statisztikusok' s ennyi volt a számuk 1942-ben is. Ebben az iparágban a tolnai textil és a tolnai selyemfonó mellett a kendergyárak szerepeltek. Vezető szerepet a két tolnai üzem játszott. Itt is akadt kisebb-nagyobb üzemszünet a háborús években —, elsősorban nyersanyaghiány miatt álltak a gépek. Termékükre szükség volt, számolt vele a hadsereg is. Már 1938-ban a selyemfonó részére amerikai gépeket vá-