Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

1936. március 11. A TOLNAMEGYEI HÍRLAP RÉSZLETES BESZÁMOLÓJA A GÖMBÖS-KORMÁNY ELLEN SZERVEZETT NÉPGYÜLÉSRÖL . . . másfél órás beszédben számolt egyesztendős politikai működéséről és kemény kritikát mondott a reformkormány ígéretekben gazdag, de eredményekben negatív munkásságáról. Dulin Jenő kronologikus sorrendben állította össze beszámolóját. Ott kezdte, hogy egy évvel ezelőtt, amikor e kerület az ország egyik legszebb mandátumával tüntette ki őt, még hittek Gömbös Gyulának, hittek a hangosan hirdetett szép elvek megvalósulásában. Akkor arra az álláspontra helyezkedett ő is és pártja is, hogy Gömbös Gyulát programjának megvalósításában a leghathatósabban fogja támogatni, annyival is inkább, mert a Gömbös által hirdetett elvek kópiái voltak a Gaál Gaszton által lefektetett elveknek. Akkor még telve volt hittel és reménységgel, de azóta Gömbös iránti hitét teljesen elvesztette. Súlyos és fájdalmas csalódás érte nemcsak őt, hanem az egész Nemzetet, mert a 95 pontból álló szép és kívánatos program végrehajtása teljesen elmaradt, a szavakat nem követték tettek, cselekedetek. Gömbös ígérete szerint a legelső törvényjavaslatnak a titkos választójogról kellett volna szólni. Gömbös sokszoros ígérete dacára a kérdést a munkatervének legvégére tette és azt mondta, erre ráér még egy év múlva. Hirdette, hogy nem akar a lelkeken taposni. És soha, még a; Bach korszakban sem volt olyan kérlelhetetlen lélektiprás, mint Gömbös kormányzása alatt. Ezt igazolja az a sok bírói ítélet, amely a kormánypárti képviselőket sorban megfosztotta mandátumától. De ezt igazolja a lengyeltóti kerület Buzsák községe is, ahol a kormánypárt 210 halottat keltett életre a temetőben és szavaztatott le a jelölt mellett. Márpedig az az ember, aki szavát megszegi, hitelét veszti és mint hitelét vesztett egyén nem alkalmas arra, hogy az országot irányítsa. Gömbös azzal odázta el a titkos választójog törvényjavaslatát, hogy fontosabbak a kenyértörvények. Mi történt a kenyérjavaslattal? Elővették a gazdaadósságok rendezését. Nagy hűhóval tárgyalták e kérdést és az egészből az lett, hogy fenntartották a régi védett birtokokat. 55 000 védett birtok van az országban. Erről az 55 000 emberről gondoskodtak, de megfeledkeztek a többi százezrekről, akiknek az utolsó vánkosát húzták ki a feje alól. De ezen az 55 000 emberen sem segítettek, mert fizetniök kell a 4 és fél százalék kamatot és az adót. Márpedig a 4—5-ére csökkent földérték mellett és a mai mezőgazdasági árak mellett a föld hozama nem éri el a 2-3 százalékot. Ilyenformán miből tudja a védett birtokos a kamatokat és az adót fizetni, pláne, ha még élni is akar belőle. Mivel ez a javaslat tulajdonképpen a kérdés elodázását tartalmazza és nem nyúl az önhibáján kívül bajbajutott gazda hóna alá, ő és pártja nemcsak hogy nem szavazta meg, hanem élesen támadta. Ugyanilyen komolytalan volt a hitbizományi törvényjavaslat is. Ahelyett, hogy a kérdést véglegesen rendezték volna és a nemzet fenntartó elemét, a földművest földhöz juttatták volna, kimondták, hogy a 3000 holdon felüli