Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

Az alispán kötelességének tartotta közölni azt is, hogy főleg a szekszárdi és a bonyhádi választókerületekben — a választások zökkenőmentes lefolyásáért és az esetleges vérontásokra is vezethető összeütközések megelőzéséért csak abban az esetben vállalja a felelősséget, ha a kért karhatalmat megkapja. Miért igényeltek különösen nagy létszámú karhatalmi kiegészítést a bonyhádi járásban? Erre a választ a főszolgabíró így adta meg: ..A bonyhádi választási kerület elnöke, úgyszintén a bonyhádi csendőrszakaszparancsnok jelentései szerint, de saját tapasztalatom szerint is a választási agitáció a nemzetiségi alapon szervezett független kisgazdapárti képviselőjelölt mellett oly méreteket öltött, amelyek komoly rendzavarásokat okozhatnak, ha megfelelő óvintézkedések nem tétetnek. Közvetlen tapasztalatom szerint a szélsőséges német érzelmű, különösen a fiatalabb korosztályú lakosság valósággal terrorisztikusan lép fel a higgadt, komoly és hazafias érzelmű, idősebb egyénekkel szemben, sőt erőszakoskodásra is van kilátás/" Szinte szó szerint ismételte meg a főszolgabírói jelentést a Tolnamegyei Üjság 1935. március 23-i száma. Az 1935-ös választásokon kívánt indulni az ozorai Miklós István Is, aki az újonnan alakult Független Szociáldemokrata Párt jelöltje lett volna. Ez a párt — tekintve, hogy megyei kezdeményezésű volt —, csak Tolna megye északi, északnyugati részében létezett, egyetlen jelöltje volt. Miklós István politikai programjának leglényegesebb vonása az volt, hogy Magyarországon meg kell szüntetni a tőkés rendszert, a földet oda kell adni a cselédségnek és a részesaratóknak. Széles körű választójogot kell biztosítani a lakosság számára. ..Urak nélküli világ kell"' — mondotta 1935. március 21-én Tamásiban a nagyvendéglő udvarán, mintegy 100—120 fő jelenlétében. Képviselő nem lett, mert kellő számú támogató aláírást nem tudott a maga számára biztosítani, a kísérlet sikertelen volt. — de a március 21-i beszéde miatt a csendőrök néhány nappal később már kihallgatták, jegyzőkönyvet vettek fel szerepléséről. Az ügyet átadták a pécsi ügyészségnek. Természetesen perbe fogták. Az 1936. január 9-i tárgyaláson bűnösnek találták osztály és tulajdon elleni izgatás vétségében, s ezért 5 hónapi fogházra ítélték. Az ügyben a végső szót a kúria mondotta ki 1937. március 9-én, megerősítve az elsőfokú bíróság ítéletét. Az 1935. évi választási küzdelmeket éles sajtóvita kísérte, a Tolnamegyei Üjság és a Tolnamegyei Hírlap csatája élesebb volt, mint az akkori országos sajtóé. Mindegyik dicsérte saját jelöltjét, az ellenfélről csak a legritkább esetben szóltak tárgyilagosan. Biztos győzelmet jósoltak az általuk támogatott személyeknek. Jellemző pl., hogy március 30-án a Tolnamegyei Hírlap, a választást megelőző napon szalagcímben jelentette: ..Pallavicini György őrgróf diadalmasan halad a fölényes győzelem felé" — sa következő napon súlyos vereséget szenvedett ellenfelétől, Rajniss Ferenctől. De nem járt jobban a Tolnamegyei Üjság sem. Biztos győztesnek kiáltotta ki Örffy Imrét, aki előzőleg már háromszor nyerte el a megyeszékhely mandátumát —, de Örffy ezúttal elbukott a kisgazdapárti Dulin