Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

németek és magyarok nem lehetünk. Ha két nyelven beszélünk is. csak egy szívünk és lejünk van. és ez osztatlanul a magyar hazáé. Eszünkkel és szívünkkel egyaránt és mindama értékes képességünkkel miket józan, becsületes, kitartóan dolgos őseink vérével örököltünk, osztatlanul ennek a hazának akarunk szolgálni és minden magyarral karöltve, sokszor őket buzgóságban és lelkességben túlszárnyalva törekszünk kiépíteni a szilárd alapokon álló, egységes, erőteljes államot, amely lehetővé teszi, hogy becsületes munkánknak gyümölcsét békésen, biztonságban élvezhessük. Minden Bleyer-féle politikust, minden nemzetiségi agitátort, aki éket verni próbál a nemzetnek más-más nyelven beszélő fiai közé. legélesebben elítélünk. Legerélyesebben mégis fiaink és utódaink nevében kell elleneznünk és rosszallnunk olyan megmozdulást. — amely alkalmas arra, hogy majdan velük szemben bizalmatlanságot támasszon. Nem szabad felednünk, hogy bennük a nemzeti összetartozás és érzete — ha növelhető — még fokozottabb mértékben lesz meg. mint bennünk. Ezt nem engedhetjük megingatni, és nem szabad tűrnünk, hogy valaki elhintse a kölcsönös gyanú vagy kétely magvait a magyar és nemmagyarajkúak és származásúak között. Hetedízig lakolnak a maradékok apák bűneiért, erre oktat a Szentírás. A múltnak éppen elég politikai baklövéseit sínyli a siralmas jelen, vigyázzon mindenki, aki ma politizál, nehogy utódaink még több bet. keserüljenek meg a sorozatosan elkövetett oktalanságokból. A nemzetiségi széthúzás mesterséges keltése és szítása ismét dekadencia felé viszi a nemzet életét: ha a nemzeti erő még tovább gyengül, föltartóztathatatlanul pusztulunk valamennyien. Végül még egy üzenet azoknak, akik álokoskodással téves következtetést akarnának levonni állásfoglalásunkból. Ha mi, az ezeréves Magyarország földjére szabad elhatározással idetelepülteknek késői ivadékai a nemzeti egységbe való beleolvadás szükségét hirdetjük, ebből csak abnormális észjárás következtethetné, hogy jogosan ugyanazt várhatják a trianoni világhistóriai rablásból gyarapodott utódállamok az anyaországtól elszakított áldozatoktól. A magyarországi német leszármazottak többje FORRÁS: Tolnamegyei Üjság 1933. jún. 3. (Magyarországi német leszármazottak és a Bleyer-ügy). MEGJEGYZÉS: A szerkesztőség megjegyzést fűzött a fenti közleményhez: Erre illetékesektől vettük a fenti levelet. Készséggel adunk annak helyet, mert tárgyilagos igazságossággal bírálja el a történteket és mert úgy véljük, hogy a magyarországi németség nevében nem azok jogosultak nyilatkozni, akik a nemzetiségi kérdést olybá teszik, hogy abból jól meg lehet élni cs politikai szerepet nyerhetnek, hanem akiknek ősei évszázadokkal ezelőtt új hazá|_ találtak magyar földön és akiknek sem ősei, sem maguk, de még leszármazottaik sem "rezték egy pillanatra sem, hogy a magyarok nem testvéreiknek fogadták őket. Mária Terézia királyné idejében települtek le a Duna és a Rajna vidékéről, mint szegény földmívesek és iparosok a megyénkben németek ősei. Az elsőknek még küzdelmeik voltak, míg a semmiből valamit össze tudtak hozni, gyermekeik már könnyebben éltek és vagyonosodtak, az unokák már jómódú birtokosokká, hivatalokat betöltőkké váltak és mélységes hála és szeretet érzései fűzik őket a magyarsághoz, mert azok nobilis viselkedése lehetővé tette, hogy ha nyelvben még itt-ott nem is, de érzésben teljesen magyarokká váljanak. Inzultusnak tekintik és tekinthetik méltán, hogy ebben az országban az ő nevükben valaki elnyomatásról merjen beszélni. Ezért emelték fel lapunk hasábjain is tiltakozó szavukat. És mi. akiket a vérségi és érzésbeli közösség szorosan összefűz a levélírókkal, csak örömmel adtunk teret az ő férfias tiltakozó szavuknak. FORRÁS: Tolnamegyei Üjság 1933. június 3. 5. old. (Magyarországi német leszármazottak és a Bleyer ügy.)