Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

papságok a concret adatok beszolgáltatására a dombóvári főszolgabíró urat pedig igazoló je­lentésre szólította fel, akkor a dombóvári kamarás-plébános úr közvetítésével megindult a do­log sima és békés elintézésének folyamata. A főszolgabíró úr oda nyilatkozott, hogy a kerületi papsággal fennállott jó viszonyt kölcsönös magyarázattal megóvni, illetve visszaállítani óhajtja. Ez megtörténvén a kerületi papság is kijelentette, hogy a közte s a közigazgatás között any­nyira kívánatos békés egyetértés fenntartására és ápolására törekszik. Ezek után mély tisztelettel hozom Méltóságod nb. tudomására, hogy a kényes ügy kölcsönös megértéssel és jó indulattal békésen elintéztetett. Varga Kálmán kanonok-esperes FORRÁS: TML. Alispáni iratok 1274/1932. XII/23 1932. április AZ ALISPÁN BESZÁMOLÓJA A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁGÁNAK AZ 1931—32. ÉVI ÍNSÉGENYHÍTÖ AKCIÓKRÓL A múlt időszaki jelentésemre utalással részletesebben kell foglal­koznom a téli ellátásra szoruló lakosság megsegítésével, az u. n. inség­mozgalommal. Az 1930/1931 téli időszakban lefolytatott inségmozgalom túlnyomó részben társadalmi kérdésnek tekintvén, a főispár úr Őméltóságának vezetése alatt társadalmi úton is nyert megoldást, kivéve az inségjárulé­kok felhasználására vonatkozó részében, melynek ügyintézését hivata­losan látta el. A közismerten nehéz közgazdasági viszonyaink miatt előállott munkanélküliség olyan tömegek segélyezését, ellátását tette szükségessé, hogy ezt már csupán társadalmi úton megoldani képtelenség volt, annál kevésbé, mert a társadalom áldozatkészsége is túlon túl vétetett igénybe, s így a társadalmi feladatok közül a „népélelmezés" kérdése a kormány­hatóság előrelátó intézkedései folytán, de a közvélemény óhaja folytán is a törvényhatóság feladatává lőn. i Az 1931/32 téli időszakra az ellátásra szoruló lakosság megsegíté­sére a földművelésügyi miniszter 6600 q búzát bocsátott a törvényhatóság rendelkezésére a 6.— Pengős árban, amelynek 39 600 pengőt kitevő egyenértékét a vármegye 1932. november hó l-ig köteles a földművelés­ügyi minisztérium részére megtéríteni. A törvényhatóság részére a város, illetve a községek az általuk igényelt és részükre kiosztott gabona árát megtéríteni kötelesek. Ezek a költségek a községek és megyei város költ­ségvetését terhelte meg. Az inségbúza kölcsön, vagy pénzért nem volt ki­adható, hanem csak közmunka ellenében, a teljesen munkaképtelen (be­tegek) vagyontalanok részére ingyen, s másrészt mert ezáltal a város és községek háztartása sem lesz kénytelen az adóalanyok áldozatkészségét túl nagy mértékben igénybe venni. Megnyilvánultak oly törekvések, hogy a törvényhatóság olcsó bú­zát vagy kölcsönbúzát bocsásson rendelkezésre, ezek a kívánalmak figye­lembe vehetők nem voltak, mert a földművelésügyi kormányzat 92.200/1931. VI. 7. számú rendeletében lefektetett alapelvekkel ellenkezik. A 6600 q búzának járásonkénti (város) szétosztása a lélekszám, gazdasági, s kereseti viszonyok, vagyoni helyzet és igénylés figyelembe vételével történt, s a főtörekvés arra irányult, hogy csak a valóban nél­külözők s reászorulok részesüljenek ebben a hatósági ellátásban.

Next

/
Thumbnails
Contents