Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)
Váratlanul érte a hatóságokat a paksi kommunista szervezkedés, noha a korábbi években a szociáldemokraták már megkísérelték pártjuk helyi szervezetének megalakítását, amit a hatóság azonban nem engedélyezett. Erőteljes volt az építőmunkások, valamint a cipészek-csizmadiák szakszervezeti szervezkedése is. A megyében a rendőri és a csendőri szervek a szekszárdi szervezkedés felszámolásával voltak elfoglalva, innen semmiféle szál nem vezetett a paksiakhoz. Emiatt volt a meglepetés. A paksiak szervezkedése Duna—Tisza közi indíttatású volt — teljesen függetlenül a szekszárdi területi szervezkedéstől. A szervező munka 1932 közepén kezdődött, amikor a kommunista Baksa József kalocsai lakos a dunai folyammérnökségen megismerkedett Niki János paksi bognársegéddel. Niki elvállalta, hogy Kalocsa irányításával Pakson megszervezi az illegális kommunista sejtet. A szervezkedés gyors sikert hozott, hamarosan két teljesen kiépített és két kiépülőben lévő sejt jött létre 1933 tavaszára. A szervezkedők többsége iparossegéd volt. Több kőműves, cipész, kereskedő, ács. géplakatos, szövőmunkás, napszámos volt a beszervezettek között. A mozgalom tagjai többször is jelszavas illegális találkozót tartottak a kalocsai összekötővel, rendszerint az uszódi sziget sarkán. Az illegális összejöveteleken megvitatták az időszerű politikai kérdéseket, tájékoztatták egymást a szervezkedésről és sajtóterméket cseréltek. ,, . . a paksi szervezkedésben résztvevőket minden alkalommal fokozottabb szervezkedésre, fokozottabb munka végzésére utasították és ennek mikénti keresztülvitelére oktatták a megjelenteket — olvasható a pécsi törvényszék határozatában. A paksiak szervezkedése nyomán illegális szervezkedés kezdődött Kunszentmiklóson is. A mozgalom lelepleződése után május 20-án és 21-én letartóztatták Niki Jánost, Niki Ferencet, Németh Ferencet, Horváth Istvánt és Berta Istvánt, további 14 személyt jelentett fel a csendőrség a szervezkedésben való részvétel miatt. Az eljárás alá vont személyek előbb a pécsi, majd a budapesti törvényszék elé kerültek. S hiába volt a szekszárdiak és a paksiak letartóztatása, a megyei lapok 1933. október végén kénytelenek voltak megírni, hogy „kommunista címert rajzoltak a szekszárdi múzeum falára", majd két héttel később „veszedelmes szovjet futárokat fogtak el Szekszárdon" címmel közölt cikket a Tolnamegyei Újság. Ekkor még a hatóságok nem tudták, hogy miközben minden erőfeszítéssel a Szekszárdon leleplezett szervezkedés felszámolására törekedtek, Pakson, Tamásiban, Ozorán. Dombóvárott. Kölesden-Medinán volt kialakulóban újabb szervezkedés. A gazdasági válság évei a legális munkásmozgalom megélénkülő szakaszát is jelentették. Növekedett a szervezeti élet iránti igény, s a munkáselbocsátások is ilyen irányban hatottak. Jellemző, hogy a tolnanémediek, akik csak az 1929-es törvényhatósági tagválasztás idején hallattak magukról, 1930-ban mintegy 70 fizető taggal rendelkező MSZDPszervezettel rendelkeztek. A bátaszéki MSZDP, amelyre az építőmun-