Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

a magyarkeszii aratók páronként 36 q különböző gabonát kerestek, mig az ozoraiak mindössze páronként 22 q különböző gabonát kerestek. Ezekből a jelekből azután a gazdaságok a consequentiat levonják és nem szivesen alkalmaznak ozorai sociálista munkást, akik a munkaalkalmukat sem meg nem becsülik, sem az arra alkalmas időt ki nem használják, és akik pihenő időben, miként az a mult évben Fürgéden, Tótiban és Gyánton is előfordult, a „Nép szava"-t olvassák. így azután minden fáradozásunk hiába volt, hogy ezen 64 embernek, akik válogatott socialisták, mezőgazdasági munkaalkalmat teremtsünk, mert amikor a fürgedi uradalmat óhajtottuk arra megnyerni, oda az ide mellékelt levelet küldöttek az ismert Miklós István és Blázsovics István izgatókkal, akik tiltakozni óhajtottak, hogy az uradalom más munkásokat fogadjon fel, mint az ozoraiakat és nem pedig azt Ígérték, hogy igen rendesebben dolgoznak, és nem ugy viselkednek, mint a mult évben. Az összeírás alkalmával látván, hogy már munkaalkalom nélkül marad ezen 64 munkás, bejelentette, hogy amennyiben bárhol munkát kapnak, ugy hajlandók oda elmenni, azért kérem Nagyságodat, hogy amennyiben lehetséges, ezek részére idegenben munkaalkalmat szerezni szíveskedjék. FORRÁS : TML. Alispáni iratok 4327/1929. (tisztázat). MEGJEGYZÉS : A fenti jelentést megelőzően az ozoraiak terjedelmes írásban adtak számot helyzetükről a földművelésügyi miniszternek: Alulírott Ozora község képviselőtestületének tagjai, kik hivatásunkhoz és kötelességeink teljes súlyával a községünk érdekeit szolgáljuk, osztály, vagyis szak külömbség nélkül figyelmünket mint képviselőtestületi tagokét nem kerülheti el az a szomorú valóság sem, hogy községünk hihetetlen rossz gazdasági leromlásokkal küzköd, ugy mezőgazdasági munkás, kisgazda és kisiparos, kik gazdasági leromlásuk következtében fogyasztás képtelenek minden néven nevezendő fizetés, vagy állami kötelezettség oly súlyos teherként nehezedik reájuk, hogy hihetetlen eladósodással tudnak csak létezni, vagy kötelezettségeiknek eleget tenni, de nem kerülheti el figyelmünket a mezőgazdasági munkásság reménytelen helyzete sem, ami először annak tudható be, hogy községünkben fölösleges munkaerő van, községünkben semmi néven nevezendő gyár vagy egyéb üzem nincsen, ami a munkásokból egy csekély százalékot is foglalkoztatna, kizárólag a mezőgazdasági munkára vannak kárhoztatva, amiben egy esztendőben csupán hét hónapot dolgozhatnak, amely hét hónap alatt szűkösen, csupán csak 7 hónapig biztosíthatják magukat családjaikat kenyérrel, a másik öt hónapot teljesen tétlenül, munkanélkül töltik, munkaerejük és termelőképességük kihasználatlanul, parlagon hever, így nevezett öt hónap alatt takarék és becsületbeli hitelből élnek, amely már idáig oly reménytelen helyzetbe juttatta őket, hogy már egy évi keresetüket előre felélték, tehát ez év huszonkilenczi keresetüket már huszonnyolcban felélték, ennélfogva a szívtelen nagybirtokasok kihasználják a munkások szorult helyzetét oly szivtelenül, amit az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara is megállapított, és vizsgálata folytán 1928-ban Nagyméltóságodhoz jelentést is tett azzal a megjegyzéssel, hogy az ozorai munkásoknak fizetett 1 pengő 40 fillértől 1 pengő 80 fillérig való napidíjazás csupán a létfenntartásra sem elég, ezt a Kaposvári Mezőgazdasági Kamara állapította meg. Ozora környékére ugy az alsó, mint a felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarák elrendelték a legkisebb munkabér megállapítását, amely részben százszázalékkal is magasabb munkabéreket állapított meg, ami felett a nagybirtokosok, illetve munkaadók a mai napig sem voltak hajlandók egy fillérrel sem többet fizetni, amit ők szerződésben kötöttek, azaz 1 pengő 40 fillértől 1 pengő nyolcvan fillérig. Amint ismeretes, 1928-ban az aratómunkások voltak kénytelenek az illetékes hatóságokhoz fordulni, hogy valami uton munkabéreiket megjavítsák, azt ugyan a hatóságoknál el is érték, de a gyakorlatban érvénytelen maradt. Munkások ezen kérelmére herczeg Montenuovó Nándor Fürgéden lévő nagybirtokán működő gazdatisztek azzal feleltek, hogy ezen nagybirtokból, ahol ozorai munkásoknak egy jelentékeny része több mint egy évszázad óta ott talál elhelyezkedést, most ridegen ezen tömeg kizárva, munka és aratás nélkül áll. így Ozorán százötven családot oly kétségbeejtő helyzet fenyegeti már amúgy is eladósodott munkásokat, ha segélynyújtást nem kapnak Nagyméltóságodtól, akkor hitelképtelenségükben más nem lesz hátra, maguk és gyermekeik éhenpusztulása. Alulírott községünk képviselőtesületének tagjai egy rendkívüli lépésre kérjük Nagyméltúságodat, oly értelemben vegye igénybe és alkalmazza erejét ezen kizárt munkás családok érdekében, oly formán akadályozza meg ezen nagybirtokot abbeli elhatározásában, hogy ozorai munkásokat kizárhassa. Kérjük Nagyméltóságod rendkívüli gyors intézkedését, hogy utasítsa herceg Montenuovó Nándor Fürgedeken lévő gazdatisztjeit, hogy ezen nagybirtok kötelezve legyen legalábbis száz pár aratót Ozoráról alkalmazni. Egyben kérjük Nagyméltóságodat, hogy rendelje el az évi legkisebb munkabér megállapítását, is, oly intézkedéssel, amely nemcsak hivatali megállapítást nyer, hanem a gyakorlatban is érvényesülni fog. Nem munkás zaklatások és elbocsájtások, tömeges kizárások történnek. 21 Évszázadokon át 321