Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

XI/35 1923. május 1. A KISSZÉKELYI SZTRÁJKTÖKÖKKEL VERIK LE AZ ÉPÍTŐMESTEREK A SIMONTORNYAI ÉPÍTŐMUNKÁSOK SZTRÁJKJÁT — KÖZLI AZ ÉPlTŐMUNKÁS Lapunk legutóbbi számában közöltük, hogy a simontornyai építőmunkások bérharcban állanak és így e hely kerülendő. A bérharcban álló szaktársak még tovább mentek és a környékbeli csoportokhoz levelet is intéztek, melyben ezt hírül adták, egyúttal kérve az illetőket, hogy a sztrájktörők odautazását akadályozzak meg. Az összes községek építőmunkásai ezt tudomásul vették. A munkáltatók közül erre Erdélyi és Fekete építőmesterek elmentek Kisszékelybe és ott azt mondották, hogy a megegyezés már megtörtént, jöhetnek dolgozni. A kisszékelyi szaktársak, ahelyett, hogy először érdeklődtek volna, vájjon igaz-e az építőmesterek szava, átjöttek. Itt azán egy ácsmunkás íelvilágosította az ille* tőket, hogy ;

amit csinálnak, az csúnya testvérárulás és ahelyett, hogy a fölvilágosi tás után eltávoztak volna, a csendőrségre szaladtak és árulkodtak. Ott aztán beidézték a simontornyai szaktársakat, jegyzőkönyveztek, büntetéseket helyeztek kilátásba stb., míg a kedvenceknek megígérték, hogy testi épségükre „vigyázva lesz

;

'. És a kisszékelyi szaktársak a másik héten, amikor már tudták, hogy a bérharc áll, tehát tévedésnek nem lehet minősíteni, akkor megszaporodva jöttek el dolgozni, mert „őnáluk" 170 korona az órabér. A kisszékelyi építőmunkások ezzel a védekezéssel még súlyosbítják a helyzetet, mert ahelyett, hogy maguk iparkodnának helyzetükön; segíteni, még azt is lerontják, amit mások javítani akarnak. A simontornyai szaktársak fölkérik különösen Fehérvár, Tolna, Hőgyész, Szakadat, Diósberény és Kisszékely építőmunkásait, hogy addig, amíg a szaklapban nem közlik, Simontornyát és környékét kerüljék. FORRÁS: .Építőmunkás, 1923. május 1., 3. oldal. XI/36 1923. május 15. A BÁTASZÉKI MÉMOSZ BETILTÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEIRŐL KÖZÖL CIKKET AZ ÉPlTŐMUNKÁS Báttaszéken Szövetségünknek székháza van és a csoport itt rendes működést folytatott, de csak azóta, mióta az alispán ezt 1.1/2 évi kurzusműködés után tudomásul vette. Következett a nemzetgyűlési választás, amelyben mindazok, akiknek szavazati joguk volt, résztvettek és a rendelkezésükre álló törvényes eszközöket igénybe vették. így például a báttaszéki szaktársaink a csoport helyiségét is rendelkezésre bocsátották azoknak , a választópolgároknak, akik azt kérték, hogy ott értekezletet vagy gyűlést szándékoznak tartani. Nosza, több sem kellett az alispán