Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

XI/32 1923. január 1. A NEMZETI MUNKAVÉDELMI HIVATAL MEGYEI KIRENDELTSÉGE VEZETŐJÉNEK FELHÍVÁSA A „MEGBÍZHATÓ HAZAFIAKHOZ" A NEMZETI MUNKAVÉDELEM SZERVEZETBE VALÓ BELÉPÉSRE Bizalmas, csak megbízható hazafiakkal közölhető! Felhívás a nemzeti munkavédelem szervezetébe való belépésre. A sociáldemokraták (kommunisták) óriási tevékenységet fejtenek ki nemcsak hazánkban, de az egész világon azon célból, hogy a hatalmat magukhoz ragadják. Amely országban a hazafiság gyenge, ott a nemzetköziség diadalra jut. s romba dönt mindent. Ezt előre bocsájtva felhívom a józan és hazafias Polgárságot a „Nemzeti Munkavédelem" szervezetébe való belépésre. Ez egy országos szervezet, amely nem politizál és amelynek sok ezer keresztény és keresztyén tagja van. Ennek a szervezkedésnek a célja a létfenntartás céljából nélkülözhetetlen köz- és közérdekű üzemek biztosítása minden körülmények között. Ennek szükségessége beállhat, ha a socialdemokrata (kommunista) agitációnak megfelelő szervezkedéssel gátat nem tudunk vetni. A socialdemokrata pártvezetőség ugyanis kihasználva a nehéz megélhetési viszonyokat, nagy agitatiot fejt ki az elégedetlen elemek között, minden bajért a mai kormányzati és társadalmi rendet okolja és célja annak felborítása. Erre fel akarja használni a vak munkástömeget, amelyekből előbb a hazafias érzést kiöli. Az utóbbi időben mind gyakrabban rendez socialdemokrata vezetőség sztrájkokat, amelyek mintegy hatalmi próbálkozásoknak tekinthetők. Ezek közül azonban már a salgótarjáni bányászsztrájknak nagyobb jelentősége volt. Ennek a hatását már a társadalom is megérezte. Már most az a kérdés, hogy ezzel szemben a hazafias társadalom akar-e és tud-e megfelelően védekezni? És itt tekintetbe kell venni azon körülményt, hogy nem elég a félrevezetett sztrájkoló munkásokat szétverni, mert hisz azért még a bányából nincs lermelés, a vasút, a hajó nem megy, a posta, távíró, telefon nem működik, a malom, a gyár áll, a város sötétben van stb. Gondoskodni kell tehát arról, hogy azok a szakmunkások, akik nem vetik magukat alá a socialdemokrata vezetőség parancsának, meg legyenek védve a sztrájkolok haragjával szemben. A sztrájkba lépő szakmunkások helyébe az „Üzem" fenntartásának biztosítása céljából független szakmunkásoknak is be kell lépni. Ez egy roppant nehéz és kényes feladat. De meg kell vele birkóznunk, mert különben a sociáldemokraták e téren diadalmaskodhatnak. Ebből pedig nemcsak az egész országnak, de egyeseknek is nagy kára lenne. Nem vagyunk mi ellenségei a munkásságnak. Megértjük azt, hogy folyton emelkedő drágasággal szemben ők ha máskép nem, bér-