Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

sonlóképpen jártak el az üzemekkel is. Köztulajdonba akarták venni nemcsak a kézművesipar műhelyeit, hanem egyéb más termelői üzemeket is, minők a kőbányák, téglaégetők és gyárak, mészégetők, malmok stb. Mindenütt szintén csak üzletvezetőnek hagyván meg a volt tulajdonosokat." De hogy nemcsak kísérlet volt a kézművesek — kisiparosok — hatósági üzembe tömörítése, hanem valóság, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy például Dunaföldváron 80 cipész szövetkezett, Pakson 32 cipész alakította meg a közös műhelyt, Bonyhádon 29 személy kezdett közösen dolgozni a cipőüzemben. Szekszárdon 22 cipész vállalkozott a közös munkára. A hatósági cipészüzemekben mindenütt megválasztották az üzemi termelési ellenőrző munkástanácsot. Ez a szerv ellenőrizte, irányította a közös műhelyt. Nemcsak a bőripari dolgozók körében indult meg a szervezkedés, más iparágakban is kialakultak a közös hatósági üzemek, így többek között az építőiparban is. A munkáshatalom március 26-án államosította a bankokat, lefoglalt minden követelést, készpénzkészletet és értéktárgyat — az apparátust meghagyva eredeti munkájában, a bank élére politikai megbízottat nevezett ki. Szekszárdon a pénzintézet vezetésével két személyt bíztak meg március 30-án, Cservényi Lukácsot és Wachtel Károly Gábort. A bankbetétekből csak a vármegyei igazgatótanács, illetve a megyei tanács intézőbizottságának engedélyével lehetett pénzt felvenni. Az államosított nagybirtokokon és a termelőszövetkezetekben a munkabéreknek bérjegyzék alapján történő kifizetéséhez a szükséges pénzt is csak engedély alapján lehetett felvenni. A bankokban is megalakultak az ellenőrzési jogkörrel felruházott munkástanácsok. Ezek feladata az volt — mint azt az Igazság című lap írta —. hogy fenntartsák a munkafegyelmet, védelmezzék a köztulajdont és ellenőrizzék a munkát. Az államosított pénzintézetek rendszeres jelentéstételre voltak kötelezve. Ezeket mindig pontosan megküldték a megyei tanácsnak. A szocialista tulajdonviszonyok kialakításában fontos esemény volt a nagybirtokok szocializálása. A földek köztulajdonba vételéről április 3-án jelent meg a XXXVIII. sz. rendelet, amely kimondotta: „Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. Aki nem dolgozik, minden tartozékával, élő és holt felszerelésével, valamint mezőgazdasági üzemeivel együtt minden megváltás nélkül a proletárállam tulajdonába megy át." A rendelet kimondja azt is, hogy a kisbirtokok a lakóházakkal, melléképületekkel együtt továbbra is magántulajdonban maradnak. Arról is történt intézkedés, hogy a köztulajdonba vett birtokok és azoknak felszerelése fel nem oszthatók egyesek vagy csoportok között. „A köztulajdonba vett birtokok szövetkezeti kezelésre a földet mívelő mezőgazdasági proletárságnak adatnak át. Ilyen termelőszövetkezetnek tagja lehet minden 16 éven felüli férfi és nő, aki a termelésben megfelelő számú munkanappal részt vesz. A jövedelemben mindenki a végzett munkája arányában részesedik." A fenti rendelkezéseknek megfelelően Tolna megyében is állami tulajdonba vették a volt kincstári birtokokat, az egyházi és az alapítvá-