Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

sem. A támadások megbontották a bizottság egységét is. Különösen kritikussá vált a helyzet április végén—május elején. Érdemes felidézni ennek a válságnak néhány részletét. A megyei intézőbizottság tagjai teljes egyetértésben kezdték meg működésüket. Sorban jelentek meg a proletárdiktatúra elveivel összhangban lévő megyei intézkedések. Csak néhányat említünk ezek közül: — az ellenforradalmárokat a budapesti forradalmi törvényszék elé kell állítani (elvi állásfoglalás volt); — kiáltványt intézett a direktórium a megye lakosságához, amelyben a terményfeleslegek felajánlását kéri; — utasítást adott ki a lakosság körében található fegyverek öszszegyűjtésére; — a volt alispánt rendelkezési állományba helyezte; — intézkedett a vasúti közlekedés és a folyami hajózás biztonsága érdekében; — intézkedett, hogy a megyében érvényre jusson a szabad vallásgyakorlás; — mezőgazdasági termelőszövetkezeteket szervezett; — utasítást adott az állami tulajdonba vett földesúri kastélyok leltározására; — bezárta a mözsi katolikus kört, mert ott ellenforradalmi uszítás folyt. A SZEKSZÁRDI TÜSZSZEDÉS ÉS AZ INTÉZŐBIZOTTSÁG VÁLSÁGA A proletárdiktatúra léte, az intézőbizottság sokoldalú tevékenysége kezdettől fogva ellenszenves volt a hatalmától megfosztott burzsoáziának, a megyei vezetésben egykor meghatározó szerepet játszó dzsentrinek. Megyeszerte ellenforradalmi szervezkedésbe kezdtek. A szekszárdi ellenforradalmárok a saját erejükön túl még abban is bíztak, hogy a szerb seregek — Bátaszék—

Decs irányából előretörve — megszállják a megyeszékhelyet, s velük összefogva visszaállítják a megdöntött osztályok uralmát. A szerb csapatok valóban — nem tisztelve a demarkációs vonalat — megkezdték előrenyomulásukat. Ebben a helyzetben Soós Sándor, a megyei intézőbizottság elnöke központi utasításra és saját meggyőződésének megfelelően is, április 25-én elrendelte a túszok szedését a szekszárdi burzsoázia soraiból, s azoknak Hőgyészre szállítását. Hőgyész viszonylag messze esett a demarkációs vonaltól, nem forgott tehát közvetlen veszélyben, és az Apponyi kastélyban jói elhelyezhetők voltak a túszok is. A túszok szedése megfelelő eszköznek látszott egy esetleges véres ellenforradalmi leszámolás megakadályozására. Amikor a város apolitikus kispolgársága megdöbbenve értesült a túszszedésről és akciót kezdeményezett azok kiszabadítására, kiderült, hogy az intézőbizottság nem egységes, hogy a megye legmagasabb vezető testületébe a forradalmi erők mellett bekerültek olyanok is, akik az osztályok békés egymás mellett élésének voltak a hívei. Ők olyan pro--