Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

szakszervezetiek között ő mindennapos volt — és midőn a kath. olvasókör is a háború alatti szünetelés után — márcz. 22-én újra működni kezdett — hadizenetszerűleg azt a kijelentést tették már akkor, hogy mindenkinek kötelessége lesz a szakszervezetbe belépni — és hogy a kath. olvasókör meg fog szűnni. Az olvasókör tagjai ezzel szemben, nagy többségükre támaszkodva egyértelműleg kijelentették, hogy semmi szín alatt sem hajlandók a szocialistákkal összevegyülni, hanem bátran szállnak szembe ellenfeleikkel. így is cselekedtek. Az ápril. 7-én megválasztott falusi tanácsot (a független kisgazdákból kerültek ki tagjai) — a munkásság nem ismerte el — sőt a választás érvényességét megtámadták és a megyei direktórium ápril. 11-ére új választást rendelt el. Hogy az eredmény kedvező legyen, részint Tolnáról, részint Szekszárdról karhatalmi kirendeltség szállta meg a községet. Ez alkalommal csak szocziálisták (kommunisták) szavaztak le. Természetes, hogy Bokányi Lászlót is megválasztották, sőt ő lett az intézőbizottság elnöke. Mint ilyen május elsején ő rendezte az ünnepélyes felvonulást, szónokolt, — mulatott. . .s temetgette — mert elfelejtette, a nemzeti Geniust. A tricolort vörösre festette át! A községi ügyek vezetésében teljhatalmat gyakorolt, senkit sem kérdezett, senkit meg nem hallgatott. Midőn a nép józanabb része zúgolódni kezdett és mindenben, ami a községben történt — az értelmi szerzőséget Bokányinak tulajdonította — Bokányi a bosszúállás és erőszak terére lépett. Egyeseket ártatlanul börtönbe hurczoltatott (erről külön panasz adatott be az ügyészséghez), alulírottat pedig a szekszárdi katonatanács elnöke (Cséby József) vezénylete alatt helyszínen megjelent vörös katonákkal először magánlakásán — majd pedig az iskolában — felsőbb parancs hiányában — teljesen önhatalmúlag eltiltotta a hittantanítástól, sőt dobszó mellett kihirdette, hogy a hittant ezután a plébánián fogják a gyermekek tanulni. Hangsúlyozom, hogy „önhatalmúlag" ;—, mert az iskolai hittan tanítást eltiltó népbiztosi rendelet akkor még ki sem volt adva. A bosszúállás továbbá abban is megnyilvánult, hogy ugyanakkor a nevezett vöröskatonák lezárták a kath. olvasókört és annak ingóságait leltározták. Mindezt Bokányi László rendezte, ő volt személyesen panaszt tenni a mözsi kisgazdák és a plébános ellen, mint akik nem rokonszenveznek a kommünnel, sőt fehér érzelműek ... ! (erről külön panasz adatott be az ügyészséghez). April közepe után — néhány nappal húsvét előtt (ez 20-án volt) Bokányi László eltávozott Mözsről és pedig Székesfehérvárra, illetve Szekszárdra, azután ismét visszatért, de azzal, hogy küszöbön áll áthelyezése: Tolnára. Május első hetét még itt töltötte, de akkor a nélkül, hogy el jelentkezett volna — Szekszárdra távozott, ahol állítólag Aranyos György vármegyei directoriumi elnök mellett titkárkodott. Hogy meddig? ... és hova távozott onnan? — már nem tudom. Hogy a „helyi iskolai hatóságot" (így írtam a hiv. lev. lapon is) Bokányi László éppen nem respektálta, a felsoroltak is bizonyítják. Ritkán lehetett őt megszakítás nélkül az iskolában látni, annál többet — a község házán. Igen ,buzgón" elnökösködött. Vérbeli elvtárs volt inkább, mint hivatott tanító, azért aztán nyomtalanul is maradt tanítói működése. Elnöki működése kiadósan eredményes volt, ez távozása után is még érezhető volt, mert a helyi szocziálisták Bokányit még ma is áldják, de már más értelemben, mint akkor. Nem régiben ugyanis nálam járt (a tolnai fogságából való kiszabadulása