Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

szerezve ehhez Friedrich István és Szabó István országos pártvezérek hozzájárulását. Az új párt neve: Tolnamegyei Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Földmives Párt lett. Az egyesülési határozat kimondotta, hogy az új párt a keresztény nemzeti blokkhoz tartozik. Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a két párt fúziója megelőzte a pártok országos egyesülését. Az új párt megyei vezérlő- és intézőbizottságot választott. A tényleges hatalom az intéző bizottság kezébe került. Ügyvezető: dr. Örffy Imre, helyettese pedig Vendl István lett. A vezérlő bizottság élén két elnök állt: Wéber János és ifj. Dani János. A tőkés restauráció formálisan a megyei törvényhatósági bizottság 1919. november 29-i gyűlésével zárult, amely megtárgyalta az 1918 október végétől lezajlott megyei és országos eseményeket. Lelkesedéssel vette tudomásul a forradalmi erők ellen foganatosított intézkedéseket és a restaurációt. Alapvető feladatul határozta meg a tőkés társadalmi rend védelmét. VÁLASZTÁSOK A hatalomba visszajutott uralkodó osztályok a parlamenti választásokkal kívánták feltenni a koronát a restaurációra. A választás előkészítése a különítményes és intézményesített terror közepette zajlott le. Arra számítottak a hatalom új birtokosai, hogy a megfélemlített szavazó polgárok 1920. január 25—26-án szinte automatikusan adják majd le szavazatukat a hivatalos jelöltekre. Nem így történt. A Keresztény Nemzeti Párt a 7 Tolna megyei választókerületből hatban állított jelöltet, akik azonban mindössze 27 483 szavazatot kaptak, azaz az érvényes szavazatoknak 31,2 százalékát. Csak egy jelöltjük, a szekszárdi választókerületből örffy Imre jutott be a parlamentbe. Hat választókerületben kisgazdaparti politikus szerezte meg a mandátumot — valamennyiben abszolút többséggel győztek. A lezajlott választások légkörét jól jellemzi a Tolnamegyei Újság 1920. január 31-i számában közölt elkeseredett hangú cikk: „Lezajlottak a nemzetgyűlési választások. Nem voltak színpompás felvonulások, az agárdi és bátaszéki trombitások nem fújták egymással versenyezve, de külön-külön táborban a Kossuth- meg a Rákócziindulót. Egy-egy rikoltás sem zavarta a csendet, zászlók sem lengtek, azok nyelei sem intéztek el holmi politikai ügyeket. A választás külső képe csendes volt, csak az emberek bensőjében izzott egy, az eddigi választásoknál nem tapasztalt érzés: az osztály- és fajgyűlölet." AZ ANGOLOK TOLNÁBAN E íejezetbevezetőben szólni kell az angolok Tolna megyei tartózkodásáról, annál is inkább, mert hivatásos kutató-történészek között is úgy ismert, hogy a tanácshatalom megszűnése után Tolna megyét megszállták az angolok. Hivatkoznak a magyar hadügyminiszter egyik jelentésére, amely szerint angolok szálltak partra Pakson, Dunaföldvárott, Dunapentelén és ott támaszpontot építettek ki.