Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A KARHATALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A Magyar Tanácsköztársaság megdöntését követően az ellenforradalmi rendszer hamar kiépítette fegyveres erőit, biztosítva ezzel a tőkés restauráció fegyveres védelmét. Tolna vármegye katonai parancsnoka, Szegheő Béla alezredes 1919. augusztus 15-én a katonasághoz, csendőrséghez, polgár örséghez, alispánhoz és a főispánhoz terjedelmes iratot juttatott el, amelyben közölte a fegyveres erők és testületek szervezeti felépítését, erejét, felszerelését. Bevezető részében arról tájékoztatja a címzetteket, hogy Horthy Miklós altengernagy az összes magyar haderő fővezérévé neveztetett ki, a vezérkari főnök pedig Soós Károly tábornok lett. Közölte, hogy a főhadiszállás székhelye Siófok, Tájékoztatást adott arról is, hogy a Dunántúlon elhelyezett erőket 1919. augusztus 12-től két csoportra osztották: a nyugati csoport parancsnoka: báró Lehár, míg Baranya, Somogy, Tolna, Fejér, Veszprém, Győr Sréter István ezredes parancsnoksága alá került. Tolna megyével foglalkozva a körirat, kimondja, hogy Szekszárdon a karhatalmi feladatok ellátására zászlóalj alakul 4 gyalogos és egy 8 puskás, géppuskás századdal. A zászlóalj felállításakor számításba kellett venni az összes tényleges tisztet, altisztet, megbízható tartalékos tisztet és altisztet. A zászlóalj kiegészítése a megbízható volt altisztek és katonák toborzása révén történt. A századok létszámát 120—150 főre kellett kiegészíteni. A géppuskás század létszámát is emelni kellett. A szervezéssel Tipula Szilárd századost bízták meg. A szekszárdi karhatalom a fenti rendelkezésben vármegyei hatáskört kapott. A megyében elhelyezett csendőrség (szárnyparancsnokság) parancsnoka Havranek János csendőrszázados lett. Szegheő a csendőröknek a következő utasítást adta: ,,Minden dunántúli csendőrkerületbeli csendőr bárhol teljesített is szolgálatot, haladéktalanul azon őrshöz vonul be, ahol 1919. március 21-én szolgálatot teljesített, s ezen csendőrség azonnal felveszi a közbiztonsági szolgálatot. Minden csendőrőrs 30 főre egészítendő ki, volt megbízható pótcsendőrök vagy egyéb megbízható, nem tényleges altisztekből/' A megye katonai parancsnoka intézkedett, a polgárőrség szervezéséről is. Szekszárdon mintegy 100 fővel kellett megalakítani ezt a szervezetet, parancsnoka Fördős István tartalékos főhadnagy lett. A járási székhelyeken 30—30 főnyi egységeket szerveztek, a községekben pedig 12—15 megbízható személy alakította meg ezt a fegyveres testületet. A polgárőrség a csendőrségnek volt alárendelve és sürgős esetekben annak közvetlen felszólítására azonnal bármikor kivonulni tartozott. A polgárőrség tagjainak ugyanazok a jogai és kötelességei voltak, mint a csendőrségnek. Fegyverhasználati joggal rendelkeztek. A rendelkezések szerint a polgárőrség tagjai polgárőri ruhában és lőfegyverrel teljesítettek szolgálatot. Figyelemre méltó a köriratnak az a része, amely az esetleges fegyverhasználatra vonatkozik. Idézzük: „A karhatalmi osztagok mindennemű önkényes ítélkezéstől és kivégzéstől tartózkodjanak, csupán azokkal szemben, akik a lefegyver-