Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A NEOABSZOLUTIZMUS ÉVEI - Tolna megye 1849—1867 között

földvári szántóföldek a' várostól annyira távolterjednek, hogy trágyáztatása csak a' rajta járó barmok, 's juh nyájak által eszközöltethetik, — következve gazdálkodás tekintetében — illy nagy kiterjedésű határban, hol mind gyep, mind ugar legelő feleslegi mennyiségben létez, — a' nagyobb számú juhoknak 's marháknak tartása inkább hasznot, mint kárt következtet az eddigi rendezetlen gazdálkodás mellett. — Miután pedig a' fennálló úrbéri törvények szerint minden községnek szabadságában áll a' tagosítást kérni, mi alkalmasint — kivált Dföldváron — hol a' telek adózás rendesen a' nélkül úgysem lehetne eszközölhető •— amúgy is bekövetkezend, ebbeli folyamodás érdemében azon alázatos véleményben vagyok, hogy Dföldvár mezőváros elöljárósága utasítatnék a' vagyontalan beköltözködő újlakosokat — elöljárói kötelességek szerint éber figyelemmel kísérni, és hogy ha fekvő birtokot vásárolni nem képesek, — a' többi lakosság megszorítására ható baromtartásról letiltani; ellenben a' többi bármiféle vagyonnal bíró lakosok — valamint eddig, úgy ezután is, a' barom 's juhtartás tekintetében a' szegényebb úgy, — mint a' tehetősebb •— korlátlan jogaikban hagyattatnának mindaddig, miglen minden osztályú lakosra •— gazdagabbra úgy, mint szegényebbre — szóval az egész rendezetlen állapotban levő Dfödvár mezőváros határára nézve általános rendezés nem következik, — mit a' Dföldvári elöljáróság iparkodjon bekövetkeztetni. Melly ebbeli hivatalos jelentésem kíséretében a' midőn szerencsém van ebbeli tárgyat a' Tekintetes Cs. Kir. Megyei hatóságnak felterjeszteni, tisztelettel vagyok mf. Késmárky Ignátz föbiroi hel

êtes. FORRÁS: TmL. Tolna vármegye első alispánjának iratai 1584/1864. MEGJEGYZÉS: A dunaföldváriak 1853. szeptember 25-én hozták a szóban forgó határozatukat. VI/33 1854. február 10. A SOPRONI CSÁSZÁRI HELYTARTÓSÁG LEIRATA A MEGYEFÖNÖKHÖZ A NÉPISKOLAI OKTATÁSBAN ÉSZLELT HIÁNYOSSÁGOKRÓL A nádasdi járási tanfelügyelőség népiskolai információiból 1852/53-as évre az alábbi visszáságokról szereztünk tudomást. 1. A nagymányoki iskola nem elég tágas ahhoz, hogy az iskolaköteles gyermekeket befogadja ; 2. A cikói iskolában, mely 222 iskolásgyermeket számlál, csupán egy tanító van kisegítő nélkül. 3. A lengyeli és bonyhádi tanítók járandóságait a legnagyobb rendszertelenséggel gyűjtik be, miáltal a tanítók amúgy is szűkös jövedelmük mellett tekintélyes kárt szenvednek. 4. Végül az apari tanítót harangozásra kötelezik, ami fontosabb kötelességében, a tanításban akadályozza.