Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

gyében megkötendő békeszerződésen, mint egyik önjogosult nemzet, a független, önálló állami életet kezdett magyar nemzeti állam is aláíróként akar szerepelni. A felszámolás stádiumába jutó Ausztria a régi fogalomban megszűnvén, az 1867. évi XII. tc. a maga egész rendszerével, eo ipso a maga összes közös közjogi struktúrájával létalapját veszti és önmagától helyébe lép alkotmányunknak a 67 előtti közjogi állapota: a tiszta personal unió állapota Magyarország részéről, amennyiben a kialakulás a Lajthán túl is olyan államalakulatot produkál, melylyel a personal unió állapotának lehetősége fennforog. Ezzel egyidejűleg felélednek önálló nemzeti állami szuverenitásunk többi sarkalatos postulatumai : az önálló bankra, az önálló vámra és önálló honvédelemre való áttérésünk, mely utóbbi a létesítendő népek szövetségének biztosítékai között eddigi nemzeti jellegű nagy fontosságából a magyar nemzet önálló szövetségi és szerződési jogával együtt veszteni fog, a nemzetközi döntőbíróságok behozatalával. A megkötendő — és pedig a kormány félreismerhetetlen béketörekvése folytán is minél előbb megkötendő — béke tehát egyszersmindenkorra elveszi az alapot a 67-es politika alól és átadja helyét véglegesen az 1848-as politikának, mintegy a következmények által provokált továbbfejlesztéseképen a Tiszáékat felváltott haladó politikai rezsim önállóság felé tendáló irányzatának. Nemzetünk fennmaradásának és létjogosultságának záloga: hogy ezt megértik ma már azok is, akik eddig Deák Ferenc kiegyezési törvényét vallották. Be kellett ezt látni a világháború legutóbbi és elkövetkező eseményeinek tanulságaképen. És ez a kifejlés a magyar nemzetre nézve megnyugtató és erős bizakodást nyújtó a világháború eddigi áldozatai után és a békéig még előttünk álló válságos idők izgalmai között. Azoknak a megcsontosodott és vasfejű orthodox politikusoknak, akik Bécset tanulták meg a magyar politika Lourdesének ismerni, elállhat tán lélekzetük az elkövetkező események láttára, de az osztrák gyarmatként kezelt Magyarország önálló államiságra és önjogú állampolgári életre, magyar nemzeti demokráciára, békés és európai existenciára és színvonalra vágyó népei az igazságba vetett bizalommal állnak meg a régi eresztékeiben recsegő államalakulatoknak új, haladó szellemi és alaki formátumok szerint átalakuló békevilágában az ezeréves magyar alkotmány palládiumára támaszkodva. e. I. FORRÁS: Tolnamegyei Közlöny, Szekszárd, 1918. okt. 13. 1. old. (Ezeréves alkotmányunk.) VIII/181 1918. október 27. A TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY CIKKE SZERINT NEM A MAGYAR KATONA, HANEM TISZA, LUKACS ÉS TÁRSASAGUK VESZTETTE EL A HÁBORÚT Vigyázzunk meg ne mérgezzék a nemzet lelkét. Ha Tisza azt mondja, hogy a háborút elvesztettük, tegyük azonnal hozzá: nem Magyarország és nem a magyar katona vesztette el. Ahogyan a francia nemzet örökre büszke a napóleoni harcokra még Szent Ilona-szigete után is, hasonlóképen a magyar nem-