Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

VIII/179 1918. szeptember 15. A TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY CIKKE A FÉLÉVES CUKORHIÁNY OKAIRÓL Szekszárd közönsége már 6 hónap óta nem kap cukrot, ami érthető elkeseredést szült, mert a környékbeli községekben mindenütt van cukor, csak éppen minálunk nincsen. Azt a valótlan hírt terjesztették némelyek, hogy azért nem kap Szekszárd cukrot, mert a város elmulasztotta a pénzt beküldeni. Mi utána jártunk a dolognak és meggyőződtünk arról, hogy nem a polgármester a hibás, hanem a baranyavári cukorgyár, amely késlekedik a szállítással, dacára annak, hogy erre kötelezve van, és nap-nap után kap is sürgős felhívást. Ebben az ügyben a közélelmezési miniszter megindította a vizsgálatot, melynek rövid idő múlva meg lesz a kívánt eredménye. FORRÁS: Tolnavármegyei Közlöny, 1918. szeptember 15., 2. old. (Nincs cukor). VIII/180 1918. október 13. AZ ORSZÁG FÜGGETLENSÉGE ÉS A PERSZONÁL-UNIÖ MELLETT FOGLAL ÁLLAST A TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Ezeréves alkotmányunk az egyetemes, összehasonlító alkotmánytörténelem tanítása szerint az angol nemzet alkotmánya mellett foglal helyet, históriai jelentőség és garanciális érték szempontjából azzal egyenlő értékű. Ezért van, hogy íme a béke első kilátásai és várható következései érett gyümölcsként nyújtják számunkra nemzeti összes aspirációinkat: a békére és nemzeti függetlenségre való áttérésnek a mai demokratikus irányú kormányzattal inaugurált haladéktalan és tovább fejlesztendő munkába vételét. És nyújtják ezt nekünk anélkül, hogy ahhoz mi a parlamentarizálódás oly mérvű és értelmű erőfeltételére rászorulnánk, mint pl. a németek; vagy hogy ezeket a nemzeti kívánságokat, a békére és önállóságra törekvést, bármelyik politikai párt is pártprogrammnak kisajátíthatná. Az idők fejlődő folyása közös nemzeti programm megvalósításának lehetőségét tárta elénk. A háborút a régi, a magyar nemzet többsége előtt épen nem rokonszenves, az 1867. kiegyezés dualizmusában német—osztrák imperialista politikát űzött osztrák—magyar monarchia viselte. Tragikuma a magyar hazafiúi véráldozatoknak, hogy a háború folyamán méretlenül kellett vérét ontani a saját honi földjének védelmezése mellett annak az osztrák imperiumnak kvótán felüli szolgálatában is, amely államalakulat pedig a béke beharangozásával egyidejűleg önmagától készül felbomlani lengyel—cseh—szláv és német—osztrák alkotó elemeire. Kétségtelennek látszik tehát, hogy a békeszerződést már nem az az Ausztria—Magyarország írja alá, amelyik a világot átformálni hivatott hadüzenetet aláírta. — Ebből a históriai államalakulat változásokról csak természetes, hogy a magyar nemzetnek is le kell vonni jövő életére nézve a következményeket és még természetesebb, hogy a népek önrendelkezési jogának je-