Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

mázsa gabonát (búzát, kétszerest, rozsot, árpát, kukoricát) vagy 4 mm lisztet, ott megkapja érte a maximális árat, (mely körülbelül 240 korona) és az átvételi jegyet, melynek ellenében 850 korona készpénz lefizetése mellett a kijelölt kereskedőtől kap egy szekeret. Az a körülmény, hogy ez a csereüzlet felette előnyös a gazda közönségre nézve, mert hiszen ma például lószerszám, posztó, bőr. cérna, szekér szinte megszerezhetetlenek — kétségtelen bizonyíték arra, hogy a hadvezetőségnek múlhatatlan szüksége van a számításba vett cseregabonára és pedig annál inkább, mert hiszen köztudomású, hogy a legutóbbi gabonarekvirálás eredménye még sok kívánni valót hagyott hátra; de legmeggyőzőbb bizonyság erre az, hogy a kormány, melynek pedig módjában állana a közvetlen katonai rekvirálás elrendelése — ezt feltétlenül kerülni akarja és nem keresi, hogy a csereüzletre felaiánlt gabonakészletek honnan erednek: jogos megtakarításból e. vagy tiltott rejtegetésből? A lakosság teljes megnyugtatására mondhatjuk, hogy sem a hatóság, sem senki nem fogja vizsgáltat tárgyává tenni azt, hogy egyeseknek a cserecikkekért felajánlandó gabonafeleslege miért nem adatott be eddig. A fő dolog, hogy most beadassék. Űgy a kormány, mint a hadvezetőség a méltányosság, sőt a kedvezés, jutalmazás eszközeihez nyúlnak, hogy előteremtsék a hiányzó gabonaszükségleteket. Ezt az igényt, ezt a kétségtelen szükségletet a gazdaközönségnek is méltányolnia kell és ha a gazda helyzete nehéz is, mert ma már kétségtelen, hogy ismét gyenge aratás előtt állunk — és, tekintettel különösen az osztrákok kielégíthetetlen élelmiszer-kapzsiságára, a legcsekélyebb gabonaés élelmiszerkészletnek is szinte fel nem értékelhető becse van — mégis bizonyosra vehető, hogy Magyarországnak túlnyomóan mezőgazdasággal, nyerstermeléssel foglalkozó lakossága a hadvezetőség és a kormány burkoltan kérő szavát meg fogja érteni és a nobilisán felkínált alkalmat két kézzel megragadva fel fogja használni egyrészt arra, hogy legéletbevágóbb használati cikkeit olcsón és könnyen beszerezze, másrészt pedig arra, hogy a hadsereg és a haza védelme iránt tartozó kötelességét tőle telhetőleg teljesítse annyival inkább, mert ellenkező esetben bizonyosra vehető, hogy a hadvezetőség a hadsereg gabona-szükségletét ott és úgy fogja beszerezni, ahol találja és ahogy akarja. FORRÁS: Tolnavármegye és a Közérdek 1918. június 13. (Csereüzlet a gazdákkal.) MEGJEGYZÉS : Az alispán az 1918. július 31-i közgyűlésre beterjesztett időszaki jelentésében arról adott számot, hogy a csereforgalom gyenge volt, alig 2000 mázsa gabonát szállítottak le iparcikkekért. Főleg a lószerszámok, a bőráruk és a cérna keletje volt nagy. VIII/173 1918. június 20. A FŐISPÁN FELHÍVÁSA A MEGYÉHEZ A NYOLCADIK HADIKÖLCSÖN JEGYZÉSÉRE Vármegyém közönségéhez ! Nyolcad ízben fordul a magyar állam az ő polgáraihoz, — hogy a nemzeti önállóságunkért és édes hazánk további dicsőséges fennmaradásáért folyó, ádáz és hitszegő ellenségeink által reánk kényszerített háború győzedelmes befejezéséhez szükséges anyagi eszközöket bocsássák rendelkezésére.