Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)
A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között
hogy itt, minálunk a selyemgubó ára nincsen olyan nagy árhullámzásnak alávetve a tenyésztőre nézve, mint a külföldön. Aki selyemtenyésztéssel foglalkozik, biztos méltányos keresethez jut, vagyis az állam nem akar keresni a tenyésztő bőrén, de saját üzleti kárára 20—30 fillérrel is nem egyszer többet ad az indokolt árnál, csakhogy a tenyésztők el ne idegenkedjenek. Ez a különbözet azonban a jobb években természetesen vissza térül, vagyis az állam is, a tenyésztő is megtalálja a maga számítását. Igy érthető meg aztán a fokozatos fejlődés, s hogy egyre gyarapodik a tenyésztők száma. 190£Pben 2446 község és puszta foglalkozott selyemtenyésztéssel, míg 1910-ben 2802, s a selyemtermelő családok száma 79 861-ről 90 064-re szökött fel, vagyis talán már ebben az évben nyoma se fog látszani a kész eredményt feltüntető kimutatásban annak, hogy 1908. évtől Horvátország kivétetett a szekszárdi selyemtenyésztési felügyelőség hatásköre alól. Az utóbbi 3 évben a felügyelőség 2 selyemfonodát állított fel, az egyiket 80 orsóval Törökkanizsán, a másikat pedig 120 orsóval Békéscsabán. Tolnán pedig sodrógyár at létesített, amelyet saját üzemben tart fenn, gyönyörű szociális érzékkel oldva meg a munkás kérdést. A felügyelőség ugyanis munkásotthont, orf elinatot létesített itt, hol 13 éves árvalányokbál jelenleg 60 van elhelyezve. De az otthont nemsokára bővítik 120 gyermek számária. Egyfelől saját nevelésű, kitűnő munkaerőhöz jut így a gyár, de a gyerekek sem lépnek majd ki semmi nélkül az életbe, mert évente ellátásukon felül 140—150 korona tiszta keresetet raknak be számukra a postatakarékpénztárba. Ezt a szép példát más fonodák is utánozták, így újabban Győrött létesítenek hasonló munkásotthont. Az itt felsorolt országos eredménnyel lépést tart Tolnavármegye selyemtenyésztési eredménye is. A múlt évben 166 418 koronát fizetett ki a felügyelőség, fennállása óta pedig 9 632 418 korona összes keresetet nyújtott, amelyből Szekszárdra 4 712 637 korona 73 fillér kereset esik. így az elmúlt évben kifizettetett itt gubóért 6513 korona 83 fillér, napszámosoknak nyári górcsövezés és téli munkákért 90 921 korona 41 fillér, kereskedőknek 87 933 korona 60 fillér, tisztviselőknek 89 891 korona, vagyis összesen 275 359 korona 84 fillér. Sajnos azonban, ezzel a szemmellátható szép eredménnyel szemben egy elszomorító jelenséget is kell konstatálnunk, azt, hogy az ország a maga egészében még nem jutott annak tudatára, hogy a selyemtenyésztéssel járó nagy nemzetgazdasági hasznot csak azzal állandósíthatjuk, vagy fokozhatjuk, hogy ha a szederfa-állományt megfelelő arányban szaporítjuk. Az egyes vármegyék még ma is idegenkednek a selyemtenyésztéssel szemben, s nem fejtik ki a kellő erólyt sem a szederfa ültetésben, sem azok megvédelmezésében. A selyemtenyésztési felügyelőség 1910. évben az ország különböző vidékein, 57 helyen, 144 katasztrális holdon tartott fenn faiskolát, s összesen 302 347 darab fát osztott ki. Ámde ezeknek a fáknak 40—65 százaléka gondozás, ápolás hiányában, de legkivánt rosszakaratból kipusztult. így Torontáliban 99 ezer, Bácsbodrogban 92 ezer, Temesben 66 ezer, Krassószörényben 73 ezer, Aradmegyében 24 ezer pusztult ki, s a kis Ugocsában az útak mentén elültetett 6000 fából csak valami 600 darab maradt meg. A mi vármegyénket illetően azonban megnyugtató, hogy egyre-másra szaporodnak a községek, amelyek a selyemtenyésztés iránt való jóindulatból külön epreskertet létesítenek, hol egy tömegben találja a tenyésztő a szederfákat. Ilyen derék községek: Gyulaj, Kurd, Lápafő, Fadd, Dunaföldvár, Decs, Harcz, Gyönk, Keszőhidegkút, Szárazd, Szakadat, Felsőnyék, Kakasd, Majos, Máza, Mórágy, Tevel.
