Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

A mezőgazdasági munkás rossz lakásviszonyaiban tehát egy oly momentum mutatkozik mely a helyzetének javítására törekvő munkásosztály tömeges kivándorlásának előidézésében jelentékeny szerepet játszott. A törvény tehát a belföldi termelésünkre bénítólag ható nagymérvű kivándorlás okainak megszüntetésére indított akcióknak egyik szerencsés alkotása. Alapgondolata, hogy a munkás az eddig fizetett bérösszegnek megfelelő szolgáltatás fejében egészséges, jó lakáshoz s 30 évi bérlet után az általa bírt telekből és házból álló tulajdonhoz jusson. A kivitel módja pedig, hogy a községek és törvényhatóságok által eladott területek felhasználásával, illetőleg rendelkezésre bocsátott kölcsönök segélyével munkásházak építtessenek olyformán, hogy a vételár, illetőleg kölcsön, a munkás által fizetett lakbérből és az államkincstár hozzájárulásából törlesztik. Beszerezvén vármegyénkre vonatkozólag a mezőgazdasági munkások lakásviszonyaira nézve tájékoztató adatokat, a helyzet általános képét a következőkben foglalhatom össze. Bérlakásban lakik Szekszárd r. t. város területén 168, a központi járás területén 370, a dunaföldvári járásban 631, a völgységi járásban 281, a simontornyai járásban 415, a tamási-i járásban 409, a dombóvári járás területén 446, a vármegye területén tehát összesen 2720 mezőgazdasági munkáscsalád. Ezek közül körülbelül 1300 van olyan viszonyok között, melyek az idézett törvény szellemében való intézkedést igényelnek. Az egy szoba, egy konyha és kamrából álló lakások évi bérösszege 12 és 120 korona között változik, mégis úgy, hogy az átlag körülbelül 45 és 65 korona között van. Az országgyűlés a földmívelésügyi tárczának évi 300 000 koronát bocsátott ily célokra rendelkezésre, a mi körülbelül 15 millió tőkének felel meg. Minthogy értesülésem szerint e tőkéből 7—8 millió már is le van kötve, e kérdésben a siker kilátásával csak úgy intézkedhetünk, ha intézkedésünk oly időben történik meg, mig a munkásházak építésére nyújtott fentebbi hitel más törvényhatóságok hasonló céljaira le nem köttetik. A dolognak ezen sürgőssége az oka annak, hogy mielőtt e kérdésben részletesen kidolgozott javaslattal járulhatnék a tek. Törvényhatósági Bizottság elé, annak elvben való elhatározását kérem, hogy a vármegye különböző községeiben a kifejlendőkhöz képest szükségesnek mutatkozó munkásházak építési céljaira a vármegye különféle alapjaiban kezelt nyugvó tőkéket, — ideértve az árva pénzeket is — megfelelő jelzálogi biztosítás és kamat ellenében a törvényhatóság rendelkezésre bocsájtani hajlandó. E művelet a törvényhatóságra nézve semmiféle kockázattal nem jár, s a kölcsön adandó tőkék biztos kamatozás mellett 30 év alatt térülnek vissza. A törvényhatósági bizottság ily értelmű határozatának akár közgazdasági, akár szociálpolitikai jelentőségét és kihatását részletesebben taglalni merőben fölöslegesnek tartván, fentebbi javaslatom elfogadása esetében még csak arra kérek felhatalmazást, hogy részletes javaslataim előterjesztése érdekében úgy a vármegye területén, mint a földmívelésügyi kormánnyal szemben megtehessem a további szükséges lépéseket. FORRÁS: TmL. alispáni iratok. 4190/1908. Nyomtatott sokszorosítás.