Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)
A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között
gadták a jószág niegetetését, úgy, hogy az inárni pusztai cselédség végezte ezt el. Minthogy fenyegető jelek mutatkoztak, a dombóvári főszolgabíró, Nagy István táviratilag fordult a pécsi 52. gyalogezred parancsnokságához, katonai kirendeltséget kérve. Hétfőn este riadóval toborozták össze Pécsett a harmadik és negye dik század legénységét, mely a Ferenc József-laktanya udvarán gyülekezett és esti tíz óra után a tehervonati al Dombóvárra mentek. A csapatot Bauer János őrnagy vezette, a századok élén Weiszenberger Tivadar és Bandát József kapitányok állottak. A katonaságot az állami leányiskolában szállásolták el. A katonai készenlétnek meg volt az a hatása, hogy kedden este a dombóvári járásban megszűnt a sztrájk, a sztrájkolok közül azonban huszonnyolcat a szekszárdi fogházba vittek a csendőrök. A sztrájkmozgalom Deutsch Zsigmond bérlő szilfási pusztáján is nagy mérveket öltött. — Negyvenkét szakcsi arató botokkai fölfegyverkezve, de egyébként teljes rendben bement Dombóvárra, hol azonban a katonaság közbelépésére botjaikat letették. A járási szolgabíró szerződéseikben vállalt kötelmeik megszegése miatt 30—30 napi elzárásra és 100—100 korona pénzbüntetésre ítélte őket. Az aratók kijelentették: — A törvényeknek engedünk, de szerződésünknek nem! És ellenállás nélkül engedtek a felszólításnak, valamennyit letartóztatták és katonai fedezet mellett azonnal átkísérték őket a szekszárdi ügyészség fogházába. A tamási járásból Tolnavármegye alispáni hivatalához az első értesítés 19-én jött a tamási főszolgabírótól, hogy sztrájk mozgalom van és 3 gazdaság (Medgyes, Ságh, és Muth puszta) munkásai a szerződés teljesítését megtagadták. A nagykónyii sztrájkoló munkások fenyegető és erőszakos magatartása következtében 23jikán kérte a főszolgabíró katonai erő kirendelését; 24-én a sztrájk Bencze, Elkány, Szemcse, Fornád, Kulcsárság, Kecsege pusztákra, 26-án Fürgédre is átterjedt és a főszolgabíró a katonaságon kívül a pécsi csendőrszárnytól 40 csendőr kivezénylését kérte, minek következtében Nagykónyiba 1 század lovasság vezényeltetett és 26-ikán Bajó János és Hagymássy Zoltán szolgabírák kisegítőül kir end eltettek. Martincára és Csehi pusztára egy-egy század katonaság vezényeltetett és a csendőrség 39 főre emelkedett. 27-én Tóti pusztára, tekintettel Ozorára is, egy század honvéd küldetett. 28-ikán egy törzstiszt vezetése alatt 4 század gyalogság indíttatott Budapestről Tamási állomásra, Döbrönte pusztára pedig egy század lovasság. 29-én a reggeli vonattal Budapestről 920 kisegítő lairató munkás érkezett a gazdaságokban való szétosztás végett. Ezek és a közbiztonság védelmére újabb 4 század katonaság és 2 század lovasság kéretett. Ezen felül a megye területére még 750 és ismét 160 tartalékmunkás indítatott. Torvai, nyírni és somi sztrájkolok, mintegy 140-en Simonmajorban 50 főnyi (aratót a munka abbahagyására kényszerítettek. A szolgabíró utánuk ment 7 csendőrrel. Az egyik csoport munkás a letartóztatásnak ellenszegült, amikor is Szirb és Göncz csendőrök szuronyukat használták és Döme József torvai arató életveszélyesen megsebesült és sebébe bele is halt; Bajmusz Lajos pedig sú-
