Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

óra reggelizésre, egy és félóra ebédidőre fordíttassék s ezen napirend úgy Szegzárdon, mint ia vidéken betartandó. — Eddig a munkát reggel 5-től este 7-ig végezték egész nap, egy és félórai pihenővel. Azonkívül 15 százalék béremelést is kívánnak a többi igen fontos és lényeges kívánalmak közt. A sztrájkolok már tegnapelőtt abba hagyták a munkát. A mesterek aznap délután össze is jöttek a „memorantum" fölött való tanácskozásra, de a kívánt béremelést és a munkaidő megrövidítést nem hajlandók megadni. A mestereik és munkások közt még ez ideig nem jött létre meggyezés. FORRÁS: Tolnavármegye 1903. július 12., 3. old. (Sztrájk Szekszárdon). VIII/17 1904. február 18. A TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY ClMÜ LAP TUDÓSÍTÁSA EGY TOLNAI SZOCIALISTA TEMETÉSÉRŐL Múlt csütörtökön temettek Tolnán egy 26 éves ácsot, ki az ottani szocziálista egyletnek buzgó tagja volt. Halálát elvtársai mélyen fájlalták, mit kegyeletteljes részvétükkel bizonyítottak. Temetésére testületileg vonultak ki. A koporsóra nagy piros szalagos koszorút helyeztek, s dalárdájuk négy szólamú gyászdalokkal búcsúztatta el a korán elhunytat. Dicséretet érdemel azon nagy szorgalom, mellyel a többnyire német ajkú kőművesek és ácsok a szép magyar gyászénekeket betanulták és különösen az udvarban, elég preczíz adtak elő. FORRÁS: Tolnamegyei Közlöny, 1904. február 18., 4. old. (Egy szocialista temetése Tolnán). VIII/18 1904. március 3. A SZEKSZÁRDI BETEGSEGÉLYEZÖ ELNÖKÉNEK JELENTÉSE AZ INTÉZMÉNY 1903. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRŐL A szekszárdi fcer. betegsegélyező pénztár elnöke, Mehrwert Ferenc az alábbi jelentést terjeszti elő a folyó hó 20-án tartandó közgyűlés elé: Tisztelt Közgyűlés! Az 1903. évről szóló zárszámadás és vagyonmérleg bemutatása mellett van szerencsém elnöki jelentésemet a következőikben előterjeszteni: Midőn a pénztár beléletére vonatkozó adatokat kielégítőnek jelzem, mindjárt elősorban konstatálom, hogy a törvény által előírt tartaléktőke, mely 5 évi átlagos kiadásunkat teszi ki, elhelyeztük és jövőben már az összes bevétel 10 százalékát nem kell tartaléktöke növelésére fordítani; a pénzügyi helyzet ily körülmények között a kívánt fejlődésnek indult, s módjában lesz a pénztárnak, hogy tagjainak a minimumnál esetleg nagyobb segélyt nyújtson a nélkül, hogy a járulékokat csak egy fillérrel is emelné. Ezen fentebb vázolt, s a betegsegélyező pénztárak életében jelentéként szerepet játszó ténykörülmények felsorolását, midőn örvendetes módon hozom