Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

kormányhatósági vagy törvényhozási intézkedés által orvosolhatók volnának, ez iránt hozzám indokoltan haladéktalanul tegyenek jelentést. — FORRÁS: TmL. Alispáni iratok: 354/1903. MEGJEGYZÉS: Az alispáni felhívásra beérkezett bonyhádi és a gyönki főszolgabírói jelentéseket keltezésük sorrendjében, majd pedig az ezekből készült Közigazgatási Bizottság jelentését közöljük. 1902. szeptember 2. A BONYHÁDI FŐSZOLGABÍRÓ JELENTÉSE A KIVÁNDORLÁSRÓL F. évi 8571 szám alatt kelt rendeletére tisztelettel jelentem, hogy járásom területéről amióta — szerencsém van annak élén állani — kivándorlás nem történt. — Értem alatta azt amidőn az illető külföldön letelepszik és magának más hazát keres. Munka keresése céljából azonban sokan mentek külföldre; — eme munkakeresés céljából külföldre menés 1900 és 1901 évben érte el tetőpontját — s most már csökkenésben van. Amíg eleinte a mezőgazdasági és szőllőmunkások mentek külföldre munkát keresni — addig utóbb különösen az 1888., 1889. és 1900. években majdnem kizárólag bánya munkások és iparosok mentek ki. Az elsőnek oka a gazdasági élet pangása a szöllők elpusztulása, s ennek következtében beállott általános elszegényedés okozta munka hiány volt az oka — tulajdonképpen tehát a megélhetés. Eme munka keresés czéljábóli külföldre menés különösen ama községekben volt fokozottabb mérvben észlelhető — melyek legtöbb kárt szenvedtek szöllőik elpusztulása miatt, — mint Mórágy, — Apáthi. — Ennek eredménye az volt, hogy a napszámos osztály mely itthon nem élhetett meg — külföldön munkájával szerzett és megtakarított pénzén — az általános gazdasági pangás miatt parlagon heverő és dob alá kerülő földeket oly magas áron vették meg, s ez által a föld értéket annyira emelték, hogy ma már a silányabb földek is még addig el nem ért magas áron kelnek el — hogy most parlagon heverő föld nincs — hogy föld alig kerül eladás alá — hogy a bonyhádi takarékpénztárnak —• mely a pangás alatt kénytelen volt váltóit ismét leszámítolni — és kötvényeire pénzt felvenni, hogy a fokozottabb kölcsönigényeknek eleget tehessen — ma kénytelen a takarék pénztári betétekből közel egy fél milliót nagyobb intézeteknél veszteségre elhelyezni és hogy eme intézetnél daczára annak, hogy a kamatlábat a betétek után 3% szállította le — azok folytonosan szaporodnak. A bánya munkások és iparosok oroszlán része Németországba ment, hol tetemesen nagyobb munkabért ért el mint eddig. — itthon a kimenésre a munkásokat az csábította, hogy amíg az itthon maradt bányász és iparos tisztán a megélhetéssel küzdöttek — addig a külföldön volt munkások igen szép összegeket takarítottak meg amellyel hazajőve ingatlanokat szereztek maguknak — ami által szülőföldjükön mindjobban lekötötték magokat. Eme munkásoknak kimenését a Németországban rohamosan fejlődött ipar miatt beállott munka hiány — és ennek következtében volt munkabér