Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)
A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között
1902. április 12. A MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET ANYAGI TÁMOGATÁST KÊR AZ ALISPÁNTÓL A Tolnamegyei Gazdasági Egyesület — tudatában a szarvasmarhatenyésztés nagyfontosságú gazdasági szerepének — tényleges működésének megkezdése után, mihelyt anyagi ereje engedte, anyagi áldozattal járó akcióba lépett a szarvasmarha-tenyésztés népies irányának fejlesztése érdekében. Amikor gazdasági egyesületünk ezt az ügyet felkarolhatta és ezt czélzó működésének irányt jelölhetett, akkor még igen sok kívánnivaló volt a nép kezén levő, úgynevezett bonyhádi tájfajta szarvasmarha alkatán, sőt lehet mondani, hogy a jó tejelő-képességén kívül semmije sem volt azokból a tulajdonságokból, amelyek az értékes állat elengedhetetlen kellékei. — A meglevő hibák kiküszöbölése, a hiányzó kellékek megszerzése és a testalkatban bizonyos állandó jelleg létesítése volt az, aminek a gazdasági egyesület első gondját kellett képeznie. És — hogy a községek bika-szükségletének közvetítése, valamint a tenyészállat-díjazások rendezése útján kezdettől fogva állandóan és következetesen folytatott akció jó mederben halad, mi sem igazolja jobban, mint az aránylag rövid idő alatt elért eredmény, amelynek értékét csak egész röviden kívánom a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság elé tárni, amikor arra hivatkozom, hogy népies szarvasmarha-tenyésztésünk az ország vármegyéi között a legelső helyen áll. Kétségtelen, hogy ennek az eredménynek kivívása körül elismerésre méltó szerepet játszik az az előszeretet, amellyel a vármegye kisbirtokosai, különösen pedig a német ajkú kistenyésztők űzik a szarvasmarha-tenyésztést. Nincs miért kutatni, vájjon természetükben, vagy gazdasági viszonyaik kényszerítő hatásában gyökerezik-e ezen előszeretetük? Tény, hogy a gazdasági egyesület czélzatát fel tudják fogni, törekvéseit a maguk igyekezetével támogatják, és az eléjük jelölt irányban haladni nem vonakodnak. — És hogy a példa győz; hogy a német ajkú kisgazdáink eredményes törekvésén a többi vidékek lakosai is fölbuzdulva, nagyobb figyelemre méltatják a szarvasmarha tenyésztés ügyét, annak igazolására legyen szabad a vármegyei levéltárból beszerzett számadatokkal feltüntetnem a bonyhádi tájfajta szarvasmarha térfoglalását attól az időtől kezdve, amióta a mezőrendőri törvény intézkedése folytán ilyen számadatok rendelkezésre állnak. 1895 tavaszán 24 903 drb felnőtt és 16 918 drb növendék, összesen 41 821 drb. 1901 tavaszán 31 806 drb felnőtt és 26 809 drb növendék, 58 615 drb volt vármegyénkben a tarka, illetve az ún. bonyhádi tájfajta szarvasmarha állománya. Ezen számadatokból kitűnik, hogy ezen tájfajta létszáma 1895-től 1901-ig, tehát 6 év alatt 16 794 drbbal növekedett. Igaz, hogy ez a növekedés felerészben a magyarfajta létszámának rovására történt; mert ha az ennek létszámában ugyanazon idő alatt beállott (26 356 — 17 986) 8370 drbnyi csökkenést leszámítjuk, akkor csak 8424 drbbal növekedett a vármegye szarvasmarha állománya; de, ha figyelembe veszszük, hogy vármegyénk szarvasmarha-kivitele évről-évre fokozatosan emelkedő irányzatot mutat, és hogy ebben a tekintetben a bonyhádi tájfajta szarvas2S* 435
