Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A DUALIZMUS ELSŐ ÉVTIZEDEI - Tolna megye a kiegyezéstől a századfordulóig 1867—1900

veszélyes. Ezen lakások szárazzá tételét, s az újak ily módoni építését szinte lényeges követelménynek tekintem, s arra különös figyelmet kérek fordítatni, úgy a hely, mint az épületnél használandó anyag megválasztásánál. — Kiváló tisztelettel maradtam Nagyságos Alispán urnák alázatos szolgája Dr. Hangel Ignácz tiszti főorvos FORRÁS: TmL. Alispáni iratok. 599/1871. VII/77 1895. március 17. VIZSGALATI JEGYZŐKÖNYV AZ „EGY KÉRDÉS A MAGYAR NEMZETHEZ" ClMÜ SZOCIALISTA RÖPLAP NÉMEDI KÖZSÉGBEN TÖRTÉNT TERJESZTÉSE ÜGYÉBEN Jegyzőkönyv felvétetett Némedin 1895. évi március 17-én alulírott járási szolgabíró által Némedi község elöljáróságának folyó évi 342/95 szám. alatt kelt jelentése folytán megtartott helyszíni vizsgálat alkalmával. Némedi községben „Egy kérdés a magyar nemzethez" — czímű szoczialis tartalmú röpirat lévén forgalomban azok eredetének kipuhatolása iránt a vizsgálat a következőkép teljesíttetett. Mindenek előtt Csuprik János némedi lakos, ki a röpirat egy részét a községbe hozta, kihallgattatván azok eredetére a következőket vallja. „Én ma két hete jöttem Budapestről, s előtte való nap, hogy elindultam volna egy általam teljesen ismeretlen, úgy 15—16 évesnek látszó, nem egész úrias kinézésű gyerkőctől kaptam a röpiratokat egy utcasarkon. Én nem kértem, hanem midőn rajtam meglátta, hogy én vidéki polgár vagyok, megkérdezte, honnét való vagyok, mit én megmondva egy csomó újságféle papirost adott, melyet én első esetben el sem akartam fogadni, miután úgy láttam, hogy német. De mivel megmutatta, hogy az egyik oldalán magyar írás van, azt elfogadtam és hazahoztam, illetve annak felét még Budapesten társamnak Ács M. Istvánnak átadtam. Megjegyzem még, hogy a röpirat átadásakor arra kért az az illető, hogy én otthon osszam szét. Én hazajőve a gerendára tettem a kapott írásokat azon célból, hogy miután gyakran utazom, azokba húst és szalonnát takargassak bele. Azonban nem tudom hogyan hogyan sem egy pár asszonynak tudomása lett arról, valószínűleg édesanyám beszélte el, mert én abból titkot nem csináltam és akkor midőn én otthon se voltam, édesanyám adott egy-egy példányt Hamar József, Tovelka Jánosné, Schneiker Miklós, Naszvadi Györgyné és Rosenfeld Mór némedi lakosoknak. A többit pedig gyermekeim össze-vissza tépdesték s így megsemmisültek kivéve egy példányt, melyet ezennel át is nyújtok. Végül kijelentem, hogy körülbelül úgy 40 drb-ot kaptam." Csuprik János Ezek után Ács M. István is hallgattatván a következőket vallja: „Való társam vallomása hogy ő a jelzett időben kapta az írásokat, mert midőn együtt fent voltunk Budapesten míg én egy házba bementem, kis