Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A DUALIZMUS ELSŐ ÉVTIZEDEI - Tolna megye a kiegyezéstől a századfordulóig 1867—1900

Kimutatás az 1884/85. iskolai évre Tolna megyében felvételt nyert ipariskolai tanulók kor szerinti megoszlásáról Osztály m tu ai tu ai tu Ï tn tu tu ai tu ai tu ai tu tu to tu to tu ï en tu S? tu esen Megjegyzés su su tu tu tu tu tu tu tu SU tu tu tu tu •tu to ai fa CO m tCO en e? CM <N c«) <9" tM m es ai o Előkészítő 1 18 44 67 68 64 30 18 5 1 311 6 osztály Első osztály 22 71 131 105 73 30 17 2 3 1 435 7 osztály Második osztály 5 8 22 10 26 7 5 1 84 1 osztály összesen 1 40 123 ^00 183 163 67 40 8 3 1 — — 1 830 14 osztály Kimutatás az 1884/85. iskolai évre Tolna megyében felvételt nyert ipariskolai tanulók nemzetiségi megoszlásáról Bonyhád O-Dombóvár Dunaföldvár Paks Szekszárd Tolna J Megjegyzés Magyar 13 50 165 169 85 63 535 Német 138 22 5 10 38 73 286 Szláv 6 3 9 összesen 151 72 166 126 136 830 Az ipariskolák működése nem problémamentes. Mindenekelőtt súlyos anyagi gondokkal küszködnek, főleg Ödomoóváron, ahol az első évben semmiféle segélyben nem részesültek, s vagyoni állapotuk aggasztó, az iskola teljesen magára van hagyva. A legjobban ellátott iskola a dunaföldvári, ahol az ipartestület által 10 év óta fenntartott rajziskola felszerelését megkapták. A másik nagy gond, hogy a tanulók több mint egyharmada (35%) nem magyar anyanyelvű, s ez a tanítást megnehezíti. Szekszárdon pl. az előkészítő osztály csaknem fele nem tud magyarul írni és olvasni. A tanítást roppant megnehezítette a tanoncok nagymérvű hiányzása. Ez legnagyobb mértékű Bonyhádon, ahol a tanulók 474 napot hiányoztak (395 napot igazolatlanul). A hiányzások és a pontatlan megjelenések okai a dunaföldvári iskola szerint „nem annyira a tanonezok, mint inkább naguk a mesterek, akiknek — a látszat szerint — mintegy jólesik, ha tanonezukat visszatartják \z iskola látogatásától. — Ezen bajon csupán az iparos tanoncziskolák felett őrködő hatóság segíthet. Kívánatos volna, hogy a hozzá tett jelentések kellő eréllyel és rövid idő alatt elintéztetíének; mert különben a tanítótestületek minden jóakaratú eljárása a tanonezoknak az iskolába i árasa érdekében eredménytelenül marad . . ." \ gyakori elköltözések, az indokolatlan kimaradások, az inasok évközi felszabadulása, a sok nulasztás, a fegyelmezetlen iskolalátogatás és a nagymértékű taneszközhiány mellett az iparskolai tantestületek komoly gondja a tanulók fegyelmezetlensége. A szekszárdi ipariskola igazíatója így panaszkodik: .Kevésbé örvendetes képét nyújthatom a növendékek közt uralkodó fegyelemnek vagyis fegyelnezetlenségnek. Mintha csak kiveszett volna szívükből az Isten és az ember iránti szeretet és isztelet érzete, olyan kihívóan, pajkosan, rakonczátlanul viselték magukat az iskolában és iskolán ívül. Minden erkölcsi alap híjával — tisztelet a kivétenek, mert volt azért néhány jó nevelésű, zelíd, s gyengéd érzésű növendék is, — nem használt erkölcsi oktatás, intés, feddés és dorgálás, csak miután a legerélyesebb rendszabályhoz nyúltunk, voltunk képesek a rendet, fegyelmet émüeg helyreállítani." v felsorolt gondok ellenére is pozitív lépés volt megyénkben az ipariskolai oktatás szervezett eretekben történő elindítása, i \ fenti megjegyzést a TmL. 1885/1274. sz. alispáni iratok alapján készítették a szerzők, felhaszilva a bonyhádi, az ódombóvári, a dunaföldvári, a paksi, a szekszárdi és a tolnai ipariskolák ső [1884 85. tanév] értesítőit.) 20« 307