Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A DUALIZMUS ELSŐ ÉVTIZEDEI - Tolna megye a kiegyezéstől a századfordulóig 1867—1900

lítsa fel. A válasz, meghagyásom szerint, igaz hogy gyorsan megérkezett — szót fogadtak a tanfelügyelőnek, de nem engedemeskedtek a törvénynek. Az elöljáróságtól folyó hó 2-áról keletkezett 428/1876 számú jelentés azt mondja, hogy míg a felekezetek domestika nélkül felállíthatásáhozi képtelenségüket ki nem mutatják, az amúgy is már érzékenyen adótúlterhelt nép terhére kivetendő házi pótadó árán községi ismétlő iskolát állítani nem hajlandó. Nem szándékom e boldogtalan felfogást elemezni, mely oly élesen akar különbséget tenni a községbeli felekezetek és lakosok vagy nép között, mintha mindenki egészen különbözne egymástól elvált elem volna, s a felekezeti tag és polgár ne érezné kölcsönösen egymás baját, terhét, mivel elméletileg helyesnek látszhatik ugyan az okoskodás, de tényleg és az életben a polgár és felekezeti tag egy személy s az ember, ha két zsebéből venné ki is a pénzt, mindig csak az az egy adja ki azt — ismétlem, nem szándékom e felfogást elemezni, csak azt látom szükségesnek e kérdés helyes megoldására hangsúlyozni, hogy az összesség mindig könnyebben visel valami terhet, mint a részlet. — hogy a népnevelési törvény sehol sem a felekezeteket teszi az iskolák felállíttatására nézve felelősiekké (lásd 1868 évi 38 t. cz. 23, 33, 48 §-^ait), hanem mindig csak a községeket, hogy továbbá itt már egy két éves gyakorlatról van szó, mivel tényleg a község pénztárából tartatott fenn a községi iskola, — hogy az amit a község kíván, t. i. a felekezetek mutassák ki az ismétlő iskola fenntartása iránti képtelenségüket, részben már 1873 őszén, az ágostai és helvét hittelenségüket, részben már 1873 őszén, az ágostai és helvét hitvallásúak részéről megtörtént a midőn az illető hitfelekezetek kinyilatkoztatták azt, hogy ők a kérdéses iskolát a vagyontalanság miatt nem képesek felállítani. Mind ezen előzményeket tekintve a község jelentése tehát oly ellentmondásosságot foglal el a positiv törvény, czélszerűségi tekintetek és tényekkel szemben, mely messze túlhaladja a községek rendelkezési körét; nincs oly törvény , mely a felekezeteket arra kötelezné, hogy iskola fenntartási képtelenségüket mutassák ki a községek elöljáróinak szeszélyei szerint. S ezt tenni és követelni épen akkor, midőn a népnevelési törvény 9-ik éve, hogy életbe lépett, minélfogva már maga ezen hosszú idő is elegendő volna arra, hogy a község minden huzakodás nélkül maga állítsa fel a községi iskolát! Mindezeket tekintetbe véve e kérdésben nézetem az, hogy Kölesd község elöljárósága ezen ellenállási kedvének mielebb elejét kell venni az által, hogy a jelzett jelentés folytán, hivatkozva a tanfelügyelői 580/1876 számú rendeletre, a közigazgatási bizottság egy végzésében hagyja meg a nevezett elöljáróságnak, hogy szigorú felelősség terhe alatt intézkedjék, miszerint az ismétlő iskola községileg azonnal felállítva legyen, megtiltván neki a szinte autonóm felekezetekkel szemben minden oly nemű követelést, mely a község jogait és hatáskörét messze túlhaladja. S e végzés meghozatalát a mélyen tisztelt közigazgatási bizottságtól annyival is inkább kérem, mivel ha idejében nem intézkedünk, más községek is követhetnék a példát, s egyebütt is megtörténhetnék az, mi Kölesden megesett, hogy egyik elöljáróság, a későbbi megsemmisítheti a másiknak, a korábbinak legüdvösebb intézkedését is." „A szekszárdi polg. fiú és felsőleány iskolára vonatkozólag a múlt hónapban annyiban történt fejlődés, a mennyiben Miniszter úr ő Nagyméltósága, december 11-kéről kelt 26,418 számú leiratában, utasította az uradalmi főtisztséget, hogy a bástya alatt levő épületeket kiüresítvén, azokat a beltelekkel