Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A NEOABSZOLUTIZMUS ÉVEI - Tolna megye 1849—1867 között

engedte a régi sóvárgásunk óhajtott napját, melyen Tanácstermeinkről lehul­iának a zárok, melyek azokra 16 keservtelyes év folytán nehezültének; és az­alkotmányos élet hosszas dermedtségéből felébred ismét e termekben, és fel­hangzik a szabad szó, melyet már éppen csak a Törvény, illem és a rend sza­bályoz. — Áldjuk e szerencsés fordulatért mindenek előtt az isteni Gondviselést, mert annak csudás müveként kell azt elismernünk; csakis annak oltalma alatt menekülhetett meg állami életünk a veszélyekből, melyek azt körülörvényezték, és alig voltak kisebbek, mint a mohácsi vész volt valaha egy kor Hazánkra. Találkoztak ugyanis túl a Lajthán e reánk nézve gyászos időszak alatt magas állami polczra feljutott egyének, kik hírszomjukban, nagyravágyásuk­ban az Osztrák birodalomban új korszakot alkotni törekedtek, hogy magokat a Történelem embereivé felavassák. — De valamint e törekvésükben igaztalanok voltak nemzetek, és országok iránt: úgy államférfiúi higgadtság és előrelátással át nem gondolt merészkedő működésöket nem csak siker nem koszorúzhatta, hanem az összes birodalmon ütött legsúlyósb, egyhamar alig behegeszthető sebek követték. — Ök az Osztrák birodalomnak históriai alapokon nyugvó különféle ré­szeiből támadt sajátszerű alkatát kellő tekintetbe nem véve, téves rögeszméjök szerint mind azon részeket számtalan különbözőségeik daczára minden különb­ség nélkül Procrustes ágyába egy keretbe szorítani erőködtek azon bal hiedel­mökben, hogy az így egyesített, de koránt sem egyeztetett birodalomnak bel erejét, 's kül tekintélyét és hatalmát magasra felfokozzák: holott inkább ellen­kezőleg, helytelen politikájok, tévtanaik, és merész pazar kísérleteik által a népeket túlterhelve és általjános elégedettlenségre gerjesztve, az egész birodal­mat véres és szerencsétlen háborúkba, legalább is közvetve kevervén, és a megdöbbenésig felhalmozott iszonyú államadósság örvényének szédítő szélére sodorván, annak inkább gyengülését, és kimerültségét eszközlötték ; édes Hazánkat pedig alkotmányos önállásától hatalmilag megfosztván, és alapszer­ződési közjogait eltapodván, a politicai kínszenvedés padjára vonva a közélet­nek már 1848 év előtt mind szellemi, mind anyagi tekintetben hatalmasan meg­indult gyönyörű fejlődését meg akaszták, elnyomták, és mindenben hátrama­radásunkat okozták. — De ne időzzünk tovább e csüggesztő szomorú emlékeknél, forduljunk inkább az előttünk megnyílt jövőnek vidámabb arcza felé, és adjunk hódoló hálát felséges Urunk királyunknak legmagasabb kegyelméért, melyei ő felsége régebben ápolt szándokát igazságérzetében elvégre minden gáton túl emelve önön elhatározása erejével megvalósítván, ténnyé fokozván, alkotmányunkat az 1848-iki törvények alapján vissza állította, és magyar felelős Ministeriumot kinevezett. így szerzé ö felesége újból és a kor kívánalmaihoz idomítva alapítá meg az ősi magyar államot, melyet Szt. István első apostoli királyunk majd 1000 évvel ez előtt teremtett egykor, és annak ő felsége ekép Il-ik Alkotója dicsőült Elődjének érdemével, és rövid napok múltán már koronájával is tündökölve új korszakot jelez, és nyit a magyar államélet történelmében az élők és utódok által magasztalva, a nemzet mind szellemi, mind anyagi állapotjának tökéletesb kifejlésére, és az ország általjános felvirágzására. De hazafiúi hálával tartozunk fennálló, és a magyar törvényhozás év­könyveiben korszakot képező Országgyűlésünknek is a nagyszerű vívmányért,

Next

/
Thumbnails
Contents