Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A NEOABSZOLUTIZMUS ÉVEI - Tolna megye 1849—1867 között

1863. augusztus 28. AZ ALSÓNYÉKI ELÖLJÁRÓSÁG KÉRI A FŐISPÁNT, HOGY MENTESÍTSE ŐKET A KATONAI BESZÁLLÁSOLÁS ALÓL Meglepőleg esett tudomásunkra Tettes Késmárky Ignátz Központi Főszolgabíró Űrnak Aug 26^ szám nélkül kelettkezett s hozzánk intézett hivatalos leveléből, — mikép községünkbe félszázad lovas katonának, a' legközelebbi téli időszakra leendő beszállásolása, felsőbb helyen elrendelve lőn: és Excellentiád kegyes engedelmével sietünk a' beszállásolás elleni következő észrevételeink 's nehézményeink előterjesztése mellett, Excellentiád kegyelmessége előtt e' tehertőli felmentésünkért alázattal esedezni. Elsőben, mivel községünk csupán 200 házból áll, 's ezen mennyiségben is legalább 20—25 olly ház van, mellynél építési állásánál fogva katonai legénység beszállasolására ép úgy, mint katonai ló elhelyezésére helyiség nem létez; — van továbbá a' múlt évi tűzvész következtében mintegy 40. ház, hói az istálók máiglan építetten állanak, mi a' szállás változtatásoknál felette nagy akadály; — és a' fent hivatkozott Tiszti rendelet folytán történt öszveírás szerént csupán 75 ház van egész községben olyan, hol istálók ugyan vannak, de azok közül is 35 csupán a' ház tulajdonosnak saját telke mívelésére legszükségesebb vonósok számához van alkalmazva, katonai lovat be nem fogadhat. A telek míveléshez szükséges vonósokat pedig mint az állam gazdászát nélkülözhetetlen tényezőit, tél idején kiverni, s a' zord időnek martalékul adni nem lehet. — Egyedül 40 istáló lenne tehát hol katonai lovak elhelyeztethetnének, — melly mennyiség félszazadnál csupán egyszeri beszállásolást adhat, változtatást nem enged; azt pedig, hogy a' katonaság és lovai egész télen folytonosan minden változtatás nélkül egy helyben hagyassanak, meg vagyunk győződve mikép a' nép könynyebbségét mindenkor szívén hordozó magas Kormány sem kívánja. Ezen nehézmény azomban csak a' katonai legénység elhelyezésére nézve áll. De másodszor szinte illy akadály fordul elő a' katonai tekintetes és nagyságos Tisztikar beszállasolására nézve is — miután a' községben alkalmas Tiszti szállások nem találtatnának. — És ezen ok legyőzve van már azon tény által is, mikép 1861. évben, egyenest ezen egyik legfőbb oknál fogva tétetett által Helytartósági intézmény folytán községünkből a' Cs. Kir. Katonaság Báttaszék mvárosába. Harmadik akadály hogy községünk, alacsony fekvése, mélly rétegű agyag kemény talapzatánál fogva, téli esőzések idején felázva, még a' keményebb fagyok elöl nem álnak — feneketlen szurkos agyaghoz hasonló sár fészek, melly a' katonai legénységet, szokott napi gyakorlatánál ki és belovaglásában felette gátolja; fél fagyos időben ellenben — ha minden katona, lova lábát kitördeltetni nem kívánja — épen járhatatlan. Ennek bebizonyítására győző okul elégfelhozni azon tényt, mikép 1858/9 év tele elején Sachsenheim Cs-Kir. Dzsidás kapitány úr, épen téli katonai beszállásolás nézetéből, községünket személyesen megvisgálta, — de látván hogy itt a' kemény feneketlen sár miatt tavaszra minden lónak rokkanta lennie kelletik, a' beszállásolást nem csak nem ja valta, de abban egyenesen ellent állott. Végső nagy nehézményünk azon valóban nyomasztó körülmény hogy a' múlt év martz 30

an Báttaszékről községünkbe átharapódzott tűzvész által 52