Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

jaik miatt elfeledkezve és mitsem tudva arról, amit láttak és hallottak, hitelt adnak bárminek, ezért bölcs és okos atyáink, valamennyien bölcsességük, okosságuk és iparkodásuk révén kitalálták, hogy mindazt, amit az emberi nem fiai elhatároztak, a szorgalmas írástudók kezével az emlékeztető betűkre bízzák, nehogy az avítt régisége által az utánuk jövő nemzedék emlékezetében elmosódjék. Ez, mivel egykor azoknak hasznosnak és jónak tűnt, ezért valamennyi mai okos embernek is igen hasznosnak és nagyon jónak tűnik. Tehát így a legkeresztényibb uralkodó, András hatalmával megparancsolta, hogy mindaz, amit a nép által Tihanynak nevezett Balaton feletti helyen Szűz Mária, valamint Szent Ányos püspök és hitvalló tiszteletére szentelt egyháznak a maga és felesége, valamint fiainak és leányainak, szüleinek, valamennyiüknek, élőknek és megholtaknak a lelki üdvéért adott. . . ezen ünnepélyes oklevél hártyájára hiteles tanúbizonyságul feljegyeztessék, ahogy azt egy jelenlévő lista sorban mutatja.. . Van még egy helység, Martos nevezetű. Ennek a határa Sárfőnél kezdődik és megy az itató érig, onnan a régi út kútjáig, innen a kis halomig, azután a nyírfaerdő végében lévő kis halomig és ettől Martos vásárterének kútjáig, majd azután a nagy aszó árok fejéig, ezután a Kesztölcre és a Fehérvárra menő hadiútig, ezek után Péterszénája nevű helyig. , Van hozzá másutt egy másik falu, amelynek a neve Fadd. Itt szántóföldet birtokol ez az egyház. A szántóföld ezek között a határok között' van : a nagyúttól az árokfőig, amely árok egészen a kengereci útig nyúlik, innen egy leánysírig tart, és innen az árokfőig, aztán lovászhalmáig, azután a Kesztölcre vezető útig. Mindaz, ami ezek között a határok között van, hasonlóképpen az említett egyházé. ... A jó király ehhez adta még ... a harmadrészt Tolnán az átkelőhelylyel és a vámhellyel együtt. .. Mindezt szabad elhatározásunkból adtuk az említett szerzetesháznak, és nehogy valaki idő múltával ezekből valamit is lecsalni, vagy visszavonni merészeljen, fenyegető átkot mondunk; ha pedig valaki ezen rendeletnek gonosz szándékkal való megsértője lenne, ítélete örök büntetés legyen és kényszerüljön 12 aranyfontot fizetni. És hogy ez az írás érvényes és megmásíthatatlan legyen, pecsétünk rátételével megjelöljük és híveinknek is átadjuk megerősítésre... B. Oklevelünk helynevei között a túlnyomó rész a természeti adottságok egyszerű magyar nyelvi megnevezése. Ez érthető nemcsak azért, mert a legtermészetesebb és ennélfogva nyilván a legősibb helynévtípus, de azért is, mert oklevelünk helyneveinek igen nagy része dűlőnév, s ezekben ma is ez a helynévtípus a leggyakoribb, vagy még földrajzi névnek sem tekinthető, hanem csak magyar nyelvi megjelölése, esetleg körülírása a földfelszín egy-egy pontjának. Igen sok esetben meg sem lehet határozni, vajon valóban földrajzi névvel állunk-e szemben, vagy pedig csak a természeti adottság köznyelvi megnevezésével. Földrajzi névnek látszik az . . . eri (érig) ... a sarfeu (Sárfő) ... a kangrez (Kengerec) . . . noha ezek egyike-másika (pl. eri. ..) talán még nem földrajzi név. Valószínűbb, hogy nem tekinthető földrajzi névnek az . . . eri itu (itatóér), holmodiffcis halom), gnir uuege, gnir uuege holmodia (a nyírfaerdő végében lévő kis halom) . .. anélkül, hogy a határokat pontosan meg lehetne vonni. Lehetsé2-1