Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

A lépcsőalapozástól délre eső szakaszon a kutatóárkokban előkerült falmaradványokból érdekes, nálunk ritkán előforduló alaprajzi sajátosságot rekonstruálhattunk: a kisméretű, átlag 2,50x2,50 m alapterületű cellák egymástól folyosóval elválasztva, két sorban helyezkedtek el egymás mellett. A második — belső — cellasor mellett húzódik az udvart szegélyező kerengőfolyosó. E kettős cellasor nyomai a kolostor délkeleti sarkában lévő nagy helyiségig, ill. a helyiséget a celláktól elválasztó keskeny folyosóig tartanak. A nagy délkeleti helyiséget — amelynek délnyugati sarkából kisebb helyiséget választottak le — négyszögű padlótéglák borították. Délebbre, az előbbi (nagyobb) teremmel azonos szélességű helyiség két sarkát tudtuk kibontani. A nyugati kiterjedés megállapítására már nem volt lehetőségünk. Az előbbiekben említett két nagy terem déli fala egyben az egész épületegyüttes déli zárófala is volt eredetileg. Ehhez később, utólagosan, a falsíkból előreugró kisebb helyiséget csatoltak. A falakat, a kriptánál már említett, kisebb méretű, világosabb téglákból építették, s alapozásuk is tégla volt, ellentétben az eredeti épület törtköves alapozású főfalaival. A toldalék helyiség északkeleti belső sarkában 114x102 cm alapterületű tömör téglaalapozás látszott: talán tűzhely alapozása. Feltehetően itt lehetett a kolostor konyhája. Erre vall a toldaléképület külső, nyugati felén talált zárt szemétréteg is, melyből igen sok XV. századi edénytöredék, csont, tojáshéj, konyhai hulladék került elő. A konyha, s a vele szomszédos refektorium idehelyezését egyébként indokolja az az általános szokás is, hogy ez utóbbi helyiségeket a templommal átellenben lévő épületszárnyban szokták kialakítani. Kisebb átépítések nyomaival az egész keleti szárny területén találkozhatunk. A cellákban, folyosókon két, néhol három egymás fölötti szint maradványai látszottak. A kerengőfolyosó kiszélesítésére utaltak az udvari fal délkeleti sarkában egymás mellé, ill. részben egymásra csúsztatva épített falak. Ami az ásatások során előkerült középkori leletanyagot illeti: legjelentősebbnek mondhatjuk talán azt a faragott kőanyagot, elsősorban boltozati bordákat, melyek a templom belsejéből kerültek elő (ld. az Íj 19a sz. képen: 4—5. ábra) vagy közeli házakban őrzött építészeti tagozatokat, mint pl. a Miklós Károly birtokában lévő ablakosztót (ld. az I/19a sz. képen: 2. ábra), a Gosztola István kertjének sarkát támasztó íves, elég gazdagon profilált, gótikus keretkövet (ld. az I/I9a sz. képen: 1. ábra) vagy a Petőfi Sándor utcában lévő kútkáva részleteket. Ezekhez csatlakozik egy nyolcszögű oszloptörzs két darabja, a hozzátartozó lábazattal. Ez utóbbi három darabot 1959-ben találták vízvezeték ásása közben a déli kolostorszárny területén (ld. az íj 19a sz. képen: 3. ábra). A rendelkezésünkre álló középkori apró leletanyag igen szegényes. Ez érthető is. ha figyelembe vesszük, hogy a templom és közvetlen környéke kivételével a középkori szintek mintegy 25—40 cm-rel voltak csak a mai út felszíne alatt, tehát a leletanyagot tartalmazó kultúrrétegek elpusztultak. Néhány XV. századi fazék és tál alakú, szürke kályhaszem kivételével jelentősebb anyagra nem is leltünk. Egyetlen díszesebb darabunk egy. a XV. század legvégére, a XVI. század elejére datálható, növényi díszítésű mázatlan kályhaszem, melynek oldalanként 2—2 cm-rel nagyobb párdarabjait a budai várásatásokból ismerjük (ez utóbbi helyen mázas változatban is előfordulnak; ld. az I/19b sz. képet). Két kis zöld színű töredék mázas kályhák jelenlétére is utal. A kolostor gazdagabb felszerelésére enged következtetni néhány apró töredék, mint egy zöld mázas, benyomott díszű díszpohár, vagy egy kék virágos, finom kínai porcelán csésze mas' 67