Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

legyenek, az említett monostort kiváltságleveleitől, kelyheitől, drága ruháitól és főpapi jelvényeitől, tudniillik apáti süvegjeitől, gyűrűitől, pásztorbotjaitól, könyveitől, sok aranyától és ezüstjétől, nemkülönben számtalan falujától, szőlőjétől, halászóhelyétől, telkétől és rengeteg más, a monostorhoz tartozó javaitól igazságtalanul megfosztották és őket kifosztva kezükben tartják. Emiatt az apát (aki emiatt az apostoli szék elé járult) és a konventje alázatosan könyörögtek nekünk, hogy az ő és az említett monostor bajaira alkalmas gyógyírról gondoskodni méltóztassunk. Ezért atyaságodnak apostoli írásunkkal megparancsoljuk és rád bízzuk, hogy miután megidézted azokat, akiket meg kell és meghallgattad mindkét részéről az érveket, egyszerűen és érthetően, feltűnés nélkül tekintélyünk alapján ítélet formájában szolgáltass teljes igazságot nekik az előrebocsátottakban... Kelt Avignonban április elseje előtti ötödik napon pápaságunk 3-ik évében. FORRÁS: Josephus Koller História episcopatus Quinqueecclesiensis. Pozsony, 1782. II. 467. MEGJEGYZÉS : A bátai apátság ugyan királyi alapítású volt, később mégis magánföldesúri család lett a kegyura. Ez mindenképpen rosszabb helyzet volt, hiszen a kegyúr a tulajdonában lévő egyház vagyonát a maga céljaira fordíthatta, ráadásul hanyagsága lehetővé tette mások számára, hogy a monostor birtokaiból elvegyenek. Védelmet a pápánál keresett ez ellen a bátai apát. A pápa a magyar egyház fejére, az esztergomi érsekre bízta az ügy kivizsgálását. 1/33 1343. január 3. I. LAJOS KIRÁLY FODOR FARKASNAK VISSZAADJA TOLNAI BIRTOKAIT Mi, Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya emlékeztetőül ezen oklevelünk tartalmával adjuk mindenkinek a tudtára, akit illet, hogy noha Fodornak nevezett Miklós fia Farkas valamennyi birtoka és birtokrésze (bárhol is volt és bárhogy is nevezték) a felséges fejedelem, Károly úr Magyarország néhai kiváló királya, a mi dicsőséges emlékezetű drága szülőnk idején bírói eljárás során az említett atyánk kezére jutott és Farkas minden birtokától és birtokrészétől így meg lett fosztva, mi mégis könyörületből, vele kegyesen együtt érezvén, egyrészt azért, mert nyilvánvalóan megtudtuk, hogy azok, akik Farkassal szemben bírói úton eljártak, igaztalan, nem igazságos, törvénytelen, sőt teljesen hamis és mind a joggal, mind az igazsággal ellentétes eljárást folytattak, másrészt az említett Károly úrnak, drága atyánknak, valamint a mi, nemkülönben a felséges úrnőnek, Erzsébetnek, ugyanazon kegyelemből Magyarország királynéjának, felette szeretett anyánknak lelke üdvéért is Farkas minden birtokát, tudniillik a Tolna megyében lévő Körtvély (a Duna közepén), Madocsa, Örs, Gyürüs, Kanacsa. Gyapa, Hencse, Bikács, Egres, Borjád és Bikád nevezetűeket, valamint minden más bármiképpen nevezett, ugyanezen Farkast joggal megillető, abban a vármegyében lévő, tőle az előbb említett módon elvett és az említett atyánk kezére juttatott birtokát, az említett királynéasszony, anyánk kívánságára és országunk főpapjainak, báróinak tanácsára és egyetértésével az említett birtokok minden haszonvételével, tartozékával és régi határaival (melyek között az említett Farkas és elődei bírták és birtokolták azokat), azon a jogon, amellyel közis-