Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

nagyobb hűséggel és nagy szorgalommal szerzett attól kezdve, mióta Isten segítő kegyelme révén Magyarország kormánypálcáját, mely bennünket a leszármazott jogán, mint természetes sarjat megillet, magunkhoz vettük. Kért bennünket, hogy szolgálataira való tekintettel neki és örököseinek, valamint azok utódainak méltóztassunk királyi bőkezűségünkkel odaajándékozni, örökre nekik juttatni Simontornya várát, illetve tornyot, tulajdonképpen birtokot minden tartozékával és hozzátartozó haszonvételével együtt, azaz a szigetiéi, amely az említett vár alatt terül el, meg Börd, Menyőd, Parasztszékely, Miszla, Vám, meg Igor (a birtokon lakó nemesek birtokrészeinek kivételével), meg Dég, meg Soponya, meg Hörcsök, Hatvan, Besenyő, Egres (az itteni révvel), meg Keselyűfészek nevű falvakkal, meg azzal a földdel, amely a Sár folyó túlpartján van, ahol Szent Lénárt tiszteletére templomot emeltek. Mi tehát meghallgattuk János mester kérését, felidéztük emlékezetünk rejtekéből dicséretre méltó tetteit, különösen azt, amikor az ellenségeink által elfoglalt Tolnavár ostromakor felségünknek igyekezett kedvében járni és előttünk kedves lenni, miáltal az említett vár alatt szolgálatunk közben felségünk szeme láttára életveszélyes sebet kapott és ugyanott két rokonát megölték. Lelkiismeretesen tudakolva és mérlegelve a többi szolgálatát is, melyeket egyenként elmesélni és ezen oklevélben beleszőni unalmas lenne, elhatároztuk, hogy számtalan tetteit királyi bőkezűségünkre valló ajándékkal némileg megjutalmazzuk, hiszen jóval többet érdemelne, ha valamiféle, vagy valamekkora viszonzásra sor kerülne. Ezért János mesternek, az említett budai várunk, illetve városunk igazgatójának és óvári várnagyunknak, kedvelt hívünknek és általa örököseinek, valamint azok utódainak főpapjaink és báróink egyetértésével adtuk, adományoztuk, juttattuk és átadtuk az említett várat, Simontornyát minden tartozékával és haszonvételével, azaz a szigettel, amely a vár alatt van, meg Börd, Menyőd, Parasztszékely, Miszla, Vám, meg Igor (a birtokon lakó nemesek birtokrészeinek kivételével), meg Dég meg Soponya (a székesfehérvári egyház jogának épségben hagyásával), meg Hörcsök, Hatvan, Besenyő, Egres (az itteni révvel), meg Keselyűfészek nevű falvakkal együtt, meg azzal a földdel, amely a Sár folyó túlpartján van, ahol Szent Lénárt tiszteletére templomot emeltek, azok igaz és valódi régi határaik között, az említett vár és tartozékainak minden hasznával és használatával — bárhogy is nevezzék azokat — együtt örökjogú, visszavonhatatlan birtokul. A dolog örök emlékezetére és érvényességére kiadtuk ezen új és hiteles kettős pecsétünkkel megerősített oklevelünket. Kelt a kiváló férfiú, Endre mester, pécsi olvasó kanonok, udvari kancellárunk és kedvelt hívünk kezéből, az Úr 1324-ik esztendejében február elseje előtt 14 nappal, uralkodásunknak szintén 24-ik esztendejében... FORRÁS : Magyar Országos Levéltár, DL 2223. MEGJEGYZÉS : Károly Róbert nagy harcok árán jutott a magyar trónra és hosszú küzdelmekben erősítette meg azt. Híveit csak valamennyi ellenségének leverése után tudta megjutalmazni. Ezért került sor ily későn Henc fia János megadományozására is. Hencfi János Buda igazgatója (Károly Róbert idején a királytól kinevezett igazgató irányította a város életét) budai német családból származott. A budai német polgárság azon részéhez tartozott, amely az Anjouk magyar trónra kerülését támogatta Vencellel szemben. Tolnavár ostromában való részvétele azt jelenti, hogy korán csatlakozott Károly Róberthez és nagy szerepet játszott Tolna megye hódoltatásában. Simontornya (nevét néhai tulajdonosáról, Simon országbírótól vehette XIII. sz.), ekkor még nem vár, hanem csak lakótorony, ahhoz hasonló, amit ma is láthatunk Nagyvázsonyban (Veszprém m.). Az így megerődített lakhely megvédte urát és családját. Hencfi János halála után az arisztokrata Lackfi-rokonság örökölte a várat. (Ld. az 1/17. sz. képet.)