Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

hivataloskodhatása is csak bizonytalan időre terjedhet; nehogy tehát a megyé­nek ily sajnos helyzetbeni jutása esetén rendetlenség történjék, és fejetlenség álljon be, a tisztviselők teendőik eránt bizonyos megállapodást hozatni szüksé­gesnek tart, mely azok eljárásában irányul szolgáljon, egyszersmind a zavarban jöhető nép nyugalmának fenntartását eszközölhesse. Ezen elnöki előterjesztés következésében első alispán, Augusz Antal úr a tisztikar érzelmét tolmácsolandó kinyilatkoztatá, hogy az e törvényhatóság el­foglalása után is csak tiszti esküje szerint alkotmányos szellemben fog működ­ni. És ezen általjános ugyan, de becsületes és alkotmányos hív eljárás kifejező nyilatkozatban a gyűlés is megnyugodott, megvárom a megye minden tisztvise­lőjétől azt, hogy midőn istápjára leginkább van szükség, a rend, béke fenntar­tása érdekében eréllyel működni. FORRÁS: TmL. Közgyűlési jegyzőkönyv, 1849. január 17. V/53 1849. január 24. A MEGYEI BIZOTTMÁNY 1849. JANUÁR 24-ÉN TÁRGYALTA KOSSUTH LAJOSNAK, AZ ORSZÁGOS HONVÉDELMI BIZOTTMÁNY ELNÖKÉNEK SÜRGÖNYÉT WINDISCHGRÄETZNEK A BETÖRÉSÉRŐL, A KORMÁNY DEBRECENBE KÖLTÖZÉSÉRŐL ÉS A NEMZETGYŰLÉS HATÁROZATÁT A TOVÁBBI TEENDŐKRŐL Felolvastatott Kossuth Lajos úr, mint elnöknek a honvédelmi bizott­mány nevében Debrecenből a megyéhez sürgöny útján küldött, és itt egész ter­jedelmében leírt levele, a mellette közölt, és szinte egész terjedelmében ide ikta­tott nemzetgyűlési határozattal együtt, amint itt következik: Az országos honvédelmi bizottmány elnöke Tolna megye Közönségének. Az országgyűlés, a nemzetet képviselő ezen legtörvényesebb hatóság Debrecen­ben székel. Innen terjeszti a magasztos kötelességet, magyar hazánkat védelmezni az enyészet ellen, mellyel a zsarnokság nyíltan fenyeget. Védelmezni, s az igaz­ságot isten segítségével meg is menteni. Borúsak édes hazánknak körülményei, de nehezebb időket is élt már a magyar, az nem lehet, hogy ezredéves életét épp akkor veszítse el, midőn a szabadság ifjú életével ajándékozá meg a gondviselés. E megye közönsége tudja, hogy a magyar nemzet sem fel nem támadt a királyi hatalom ellen, sem új szerzemények végett nem indított háborút. Horvát, rác, oláh fellázadt a törvények uralma ellen, miket királyi eskü szentesített. A király maga avégett hívta össze az országgyűlést, hogy gondoskodjék fegyveres erőről, s pénzforrásokról ezen lázadás ellen, melynek kárhoztatását az országgyűlés megnyitására leküldött királyi levélben, úgy maga, mint egész csa­ládja nevében nyíltan és határozottan kimondotta. De még ezt szóval monda, alattomban a leggyalázatosabb gyilkos párt­ütés szítogattatott ; s midőn ezt elég erősnek vélte, hogy a magyar nemzetet semmivé tegye, akkor rögtön a pártütőket, rablókat kedves híveinek nevezi, ki­rályi tekintélyével, melléjük a pártütőkhöz állott; a magyar nemzetnek azt

Next

/
Thumbnails
Contents