Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

őszinte hűséggel, és gondos pontossággal teljesítsék hivatalukat — a községeknek, melyeknek szolgálnak, mindennemű érdekeiket, jussaikat, igényeiket szorgosan kitudják, szakadatlan figyelem alatt tartsák, és mennyire tőlük függ, minden helyen és viszonyokban fenntartani, eszközölni igyekezzenek, és ezek úgy fedhetlen példát magok viseletével is községeiknek bizodalmát, hajlandóságát magoknak inkább megszervezzék, és mindezen tekintethez képest az eddigi egyes eseteket külön tárgyalás alatt tartván, általa az egész megyére nézve zsinórmértékül elhatározta, hogy a jegyzők és tanítók oly községekben, melyekben ezek szerződéskötése által magokat biztosítatták, csak a szerződési feltételeknek részükrőli megszerzése esetén — akik pedig ilyképpen magokról nem gondoskodtak az irántoki bizodalomnak megszűntével kívánt elmozdításuk csak fél évi, az illető járásbeli főszolgabírónak bejelentendő, és pedig azért szükséges felmondás után mozdíthatnak el, hogy ezen idő alatt egy részről a község számadásait bevégezve, dolgaikat tisztába hozhassák, más részről pedig önmagok jövendőjéről gondoskodhassanak. Ezen egyébként azon helyekre, melyek tanítóinak állása illető hatóságuk más, már azelőtt fennállott intézkedésével biztosítva van — ki nem terjesztett határokat kinyomatni, és járásbeli főszolgabíró urak által minden községekhez ehhez leendő maguk alkalmaztatása végett tisztiképp eljuttatni rendeltetett. FORRÁS: TmL Közgyűlési jegyzőkönyv, 1848. május 9. ^—— V/19 1848. május 12. HORVÁTH LEOPOLD, A BÁTASZÉKI URADALOM ÜGYVÉDJE BEJELENTI AZ ALISPÁNNAK, HOGY A BÁTAIAK MEGSZEGIK AZ URADALOM LEGELTETÉSI, BORMÉRÉSI ÉS HALÁSZATI JOGÁT Tisztelt Első Alispány Űr! Kiss Gergel István, Sümögi György János, Pápa Vince esküdtek, Berényi Gábor, László Péter, Kiss Gergel József mind bátai lakosok f. hó 7-én összve beszélettek, miképpen a nyéki holt dunai szigeti uradalmi rét és nádlást, melyet az uradalom 815-k évi május 2-án kelt nádori ítélet által nyert, és ez ideig foltonos békés birtokában volt, erőhatalommal elfoglalják, s magokévá teszik. Minek következésében Csopor Mihály, Csóka Takáts István, Bátai Imre és Horváth Péter gulásaiknak megparancsolták, hogy f. hó 8-án az öszves mezővárosi gúlát, mely mintegy 620 szarvasmarhából áll, a nevezett uradalmi birtokba behajtsák. — Hogy rendeletünk teljesedésben menjen a kitűzött nap Kiss Gergel József, László Péter és Veres Mihály hasonszőrű társaikat a gulások mellé adván, nemcsak a holt dunai szigetben lévő nagy rétet s nádlást, hanem annak határjában lévő egy másik ks rétet is elfoglalnak, a gúlát azóta szakadatlan rajtok legeltetik, s mind a rétekben, mind pedig a nádlásban mondhatatlan kárt okoztak. A bátai Duna, Sárvíz nyéki holt Duna és egyéb tóságokban a bátai lakosok, nem tekintvén, miszerént azok haszonbérbe adattak, csapatonként halásznak — a haszonbérlő halászait agyonveréssel fenyegetik, s a vizekből kiűzik. A bátai bíró a középponti főbíró úr rendelését, miszerént közhírré tegye, miképpen a bátai lakosok halászni ne merészeljenek, ki sem hirdette. — Továbbá 30 Évszázadokon át 465