Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

ban állomásozott. Szekszárd székhellyel pedig megalakult az első tolnai rendes honvédzászlóalj, amely a 41. sorszámot kapta. A magyar függetlenség és szabadság ügye az 1848—49-es év fordulóján válságos napokat élt át. Az ellenforradalom újabb rohamát a december 2-án puccsszerűen végrehajtott trónváltozás vezette be. V. Ferdinánd lemondott a trónról és helyette Ferenc József nyilvánította magát osztrák császárnak és magyar királynak. Ö nem vett részt áprilisban a törvények szentesítésében, így arra hivatkozhatott, hogy őt nem is kötik ezek a törvények. Windischgraetz december 13-án indította meg seregét a Duna mentén és két hét alatt Buda közelébe ért. A képviselőház december 31-i ülésén elhatározták, hogy a kormány és a nemzetgyűlés áttelepül Debrecenbe. Csány László kormánybiztos pedig elrendelte a Dunántúl katonai kiürítését. Az osztrák megszálló csapatok nevében Tolna megyét először Nugent császári főhadszermester szólította fel február 4-én, hogy tegyen Ferenc Józsefnek hódoló nyilatkozatot. Vonja vissza és fegyverezze le a Baranyába útnak indított 2000 fős nemzetőrsereget. Ebben az esetben a megyét békés úton szállják meg, viszont ellenkező esetben a nemzetőröket szétverik. A felszólítás hatására a megyét képviselő minden bizottmányi tag részére február 9-re nagygyűlést hirdettek. Augusz Antal alispán szerint a megyegyűlésen ,,a jóérzésű elemek nem mertek megjelenni" és így azon 9—10 magát biztonságban érző egyén kivételével a csőcselék vett részt." Az árulóvá lett alispán leírja, hogy ez a „csőcselék" kívánságaiknak „Éljen Kossuth nem kell király" kiáltással adott kifejezést, és nem volt hajlandó megérteni „a többezer ember állandó zúgása közepette felolvasott felirati javaslatot". A megye ezt a felirati javaslatot, mely a hűségnyilatkozatot tartalmazta, közvetlenül a királyhoz Olmützbe küldte. Ebben elismeri Ferenc Józsefet magyar királynak, de a fő hangsúly a nyilatkozatban a békéért való könyörgésre esik. Windischgraetz február 21-én írt Scwartzenberg osztrák miniszterelnöknek, és kérte, hogy Tolna megye feliratát, mely „megütközést keltő kijelentéseket tartalmaz, küldje vissza, hogy ő a megyét kellőképpen megróhassa, és a feltétlen meghódolást kifejező nyilatkozat kiállítását megparancsolja. A felszólításra a vármegye I. Ferenc Józsefet törvényes uralkodónak ismerte el, kötelezte magát, hogy parancsait, rendeleteit feltétel nélkül végrehajtja. Március 7-én Schwartzenberg értesíti Windischgraetzet, hogy Tolna megye új hűségnyilatkozata elfogadható. Az osztrák megszállás ideje alatt a megyei önkormányzat teljesen megszűnt. A vármegye élén teljhatalmú királyi biztos, Dőry Gábor állt. Az alispán továbbra is Augusz Antal maradt. Dőry elrendelte a fegyverek beszedését, megtiltotta a nemzeti szín használatát. Betiltotta a népgyűléseket. Utasította a városokat és községeket, hogy a király iránti hódolatukat külön írásban jelentsék be. Súlyos megtorlást helyezett kilátásba azoknak, akik a debreceni kormányt támogatják. Dőry Gábor bármilyen szigorú megtorlásokat is helyezett kilátásba a lakosság nagy része hű maradt március vívmányaihoz és Kossuthhoz, Mi volt ennek az oka? Az uralkodó a jobbágyfeszabadítás tényét már nem tudta viszszavonni. A parasztság azonban erre az időszakra már sokkal többet akart, sőt ezt az akaratát nagyon sok helyen realizálta is. A császári tisztviselőknek első dolguk volt a különböző földesúri kiváltságok visszaállítása. Megjelentek a császári adószedők, akik az elmaradt adókat akarták beszedni. Tovább folyt az újoncozás is, most már a Habsburgok számára. A lakosság minden módon el-