Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

A művelés alatt lévő föld megoszlása a következőképpen alakult: 268 395 magyar hold szántó 63 528 magyar hold rét 44 560 magyar hold szőlő 10 455 magyar hold kert 192 122 magyar hold erdő 132 010 magyar hold legelő 711 070 magyar hold összesen A megye úrbéres telkeinek száma 5 560 volt. Egy telekhez osztályonként, azaz a föld minősége szerint 22—24—26 magyar hold szántó és 6 magyar hold és 800 négyszögöl rét tartozott. A 48-as törvények körülbelül 133 400 magyar hold szántót és 37 000 magyar hold rétet szabadítottak fel az úri terhek alól, a szántóknak 50, a réteknek 58, az egész birtokállomány 24%-t.* Természetesen ez a nagyfokú aránytalanság a parasztságot arra sarkallta, hogy megpróbálja megváltoztatni ezt a helyzetet. A jobbágyfelszabadításról szóló törvények kihirdetésekor még általában tétlen szemlélői voltak az eseményeknek. Amikor azonban kiderült, hogy a telkesjobbágyok egyik napról a másikra szolgálatoktól mentesen tulajdonosai lettek a földjüknek, a majorságban dolgozó ugyanolyan sorsú parasztokat viszont nem érintette a törvény, a földnélküli tömegeket ez arra késztette, hogy a birtokviszonyokat saját maguk megváltoztassák. Április—májusban az egész országban, így Tolna megyében is tömeges földfoglalások mentek végbe. A megye vezetői május 9-én elhatározták, hogy az „itt ott mutatkozott rendetlenségek további elharapódzásának meggátlásául" minden községbe hirdetményt küldenek ki a törvények magyarázatára. Utasítják a főbírókat és községi lelkészeket, hogy „minden kitelhető mód felügyeljenek, hogy a rend, törvényellenes cselekedetek és kivált a megyében tapasztalt erőszakos foglalások által meg ne zavartassák." A földfoglalások közül a leggyakoribb a legelőfoglalás volt, ugyanis a parasztságot itt érte a legtöbb sérelem. A legelők osztatlan volta miatt innen volt a legkönnyebb a jobbágyokat kiszorítani. Tömegesen érkeztek a beadványok ekkor a vármegyéhez, hogy a volt jobbágyok a földesurak állatait kiűzik a legelőkről. Az 1848. IX. t. c. csak „az úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt" szolgáltatások alól mentesítette a jobbágyokat. Azokat a feudális jellegű terheket, melyeket jogilag nem az úrbéri föld használata fejében szedtek, tovább is teljesíteni kellett. Fennmaradtak például az ún. kisebb királyi haszonélvezetek, a földesúri vásártartási, halászati, malomállítási, kocsma- és mészárszéktartási monopóliumok. Ezek ellen különösen elkeseredetten léptek fel a parasztok. A törvényes rend képviselőit elsősorban a községi jegyzőkben és tanítókban látták, így az őket ért sérelmeket is rajtuk akarták megtorolni. Május * Közli: Ember Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez (Bp. 1951. 76. old.).