Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

zeletivé válva; — de e szerént hogyan lehet ily törvényen azon Földbirtokos Hazafaiaknak megnyugvó elégedésüket bizton várni — kik úgyis birtokjuknak 8/9 részét század óta a közre áldozván —- most a fenntartott kilencedikben is megszorítást lennének kénytelenek szenvedni? Az ugarbéli termékekből a kilenced szinte oly tagadhatatlan jussal illeti a földesurat — mint az egyéb jobbágy-telekbéliekből — és ennek attóli elesése az ő szembetűnő veszteségét — melyet Megyénk példájával — hol a dohányt a jobbágy ugarában termeszti — eléggé kivilágosíthatunk — így közvetlen és egyenesen, egyszersmind pedig távolabbról úgyis következtetné, hogy a jobbágy az ugart szabad földnek látván, majd ingert kapna, hogy azt mind, és mindenütt, és szünet nélkül vetegesse — ezáltal pedig mellesleg ugyan az uradalmi közlegeltetésnek, hol ez az ugarokon is divatoz — önkényes gátolhatásán kívül — főképpen a földet — melyet ismét hasonló mértékben meg-meg javítgatni akármily szorgalmával sem győzne — erejéből lassanként kifogyasztván — annak vékonyabb termésével az uradalmi rendes kilencedet is nyilván alább fogná szállítani — magát egyszersmind annál súlyosabban károsítani. — Ki nem látja pedig előre, hogy ily következés, a földesúr és jobbágy között csak szüntelen panaszokra — ütközésekre, és a törvénnyel tárgyalt kölcsönös csendes viszonnak — mely nálunk tökéletesen fennáll — felzavarására vezetne. A mindkét részre e tekintetben ilyetén rosszat szülő következéseket tehát — melyek a megyék különböző körülállásaikra nézve talán nem mindenütt oly előre szembe ötlők — és így nem is országszerteiek — a megyénk iránt fennforgókból legelső alkalommal újítva bőven, és velősen kifejtvén, és felvilágosítva Követ Urak az országosan összegyűlt Tettes Rendek előtt — a dolgot kormányzó elvre nézve hathatós szólással modják ki, és adák elő nevünkben: liogy mi, kik egyébként a jobbágyok iránt — kiknek polgári emelődésükre személyes jussokat — birtokszerezhetést, és más valódi tágításokat szavaztatánk a jelen országgyűlésen — szűkszívűségükről valóban nem vádoltathatunk — minden tulajdont, melynek szentsége, sérthetetlensége minden országban — kivált constitutionalis hazában a közcsendesség alapja — és így a földesurát is mindenekben szentnek és bánthatatlannak tartván, az ennek sérelmiből, a jobbágy részére származtatott engedményeket igazságosoknak nem ismerhetjük — és azért erősen is hívén, hogy midőn a lealázott emberi jussok felemeltetésit a rabszolgák méltányos felszabadításukkal tárgyazó Anglia az érintett elvből indulva azon szolgák tulajdonosaiknak részére pótlás bérről törvényhozói igazsággal gondoskodik — a Magyar Törvényhozás előtt sem léendnek kevesebb tekintetben ama hazafi földbirtokosok — kik javaik nagyobb részével a köznek régóta áldozván — most nem ezért pótlást — hanem egyedül a magoknak fenntartott kis részben további szabad — és minden megszorítástól ment haszonvételt méltán, és a legvilágosabb igazsággal kívánnák — bízunk is erre nézve, hogy az ily igazságos kívánságot, és véle az uradalmi just, s tulajdont, először a jobbágy-telek használatának szabad adás-vevésével, melynek igazságtalanságán kívül, még a jobbágyságra nézve is teljes célriánytalansága képviselői táblán annyi lelkes szónoklatból élesen visszhangzott — másodszor pedig az ugarbéli termékekből járó uradalmi kilencednek eltörlesztésével korlátoló és sértő törvényjavaslat, mely ellen a vármegyei törvényhatóságokat vélünk együtt rokon érzésre a mai napon hazafi bizodalommal felszólítjuk, és amely még a Méltóságos Fő Rendeknek hazafi gondos előrelátását és hathatós ellenzését maga ellen méltán felkeltheti — az által a Képviselői Táblára másodszori bírálat alá visszakerülvén — kevesebb pártolót találand itt is, úgy —