Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

Az I., II. és III. törvénycikkelyre nézve azon legyenek Követ Urak, hogy a külföldi vámadó a viszonosság józan elveihez képest, amennyire lehet a kereskedésnek oly igen kedves szabadság kémélésével — az országgyűlésén, melyre ezen utasítás készül, azonnal határoztasson meg, állandó mód, mint említtetett, a következő gyűlésig. Mindazonáltal az előforduló véletlen és a vámadóra nézve változtatást kívánható környülállások tekintetében a Magyar Királyi Helytartó Tanács a III. cikkely 1-ső §-a értelme szerént is meghatalmaztasson, hogy olyan esetben, az ország java úgy kívánván, a vámadót a legközelebbi országgyűléséig, mely előtt felelet terhe alatt léend, változtathassa. Ezen állapot, t. i. az adónak országgyűlési meghatározása eszközlésében ö Felségéhez való folyamodás és a kormány hozzájárulása, részvétele — úgy az attól szerzendő értesítésekre nézve Követ Urak a környülállások szerint legalkalmatosabbnak látszó módot fogják választani. Azonban szorosan meg fogják őrizni eljárásokban és egy fő célul veendik a dolog intézésében^ hogy Magyarországnak függetlensége és önállása a külföldi kereskedésre nézve is fenntartasson, és e részben a szenvedett csorbák helyrehozattassanak. Továbbá a külföldről bejövő portékákra nézve, melyek vagy Ö Felségének egyéb örökös tartományain keresztül Magyarországba, vagy ezen által amazokba vitetnek — ügyelni fognak, hogy az illető határbéli, vagy akárminő más vámadóra tekintve a viszonosság igazságosan megtartasson. Nem különben fő figyelmöket Magyarországnak keleti és déli határjaira fogják fordítani, hogy amint a Tettes Karok a magyar kereskedésnek arra legszebb, s bővebb gyümölcsöt ígérő mezejét szemlélik, úgy ama határon mind a magyar kereskedést előmozdító, mind az ország függetlenségéhez illő intézetek álljanak fenn. Feltévén továbbá, hogy a vámadónak meghatározása az országgyűlésein léend, amelyek abban a szabadság és viszonosság elveit veendik mindenkoron vezérül — e részben a Tettes Karok más valamely szisztémát határozó törvénynek szükségét nem látják — szükségesnek ismerik azonban, hogy Helytartó Tanács minden országgyűlésére a kereskedés belső s külső állapotjáról kimerítő tudósítást adjon. A IV. törvénycikkelyre nézve csak két módot látnak a Tettes Karok, melyek szerént Magyarország és a többi örökös tartományok között a kereskedésbéli vámadóról törvényt hozni lehessen, t. i. vagy teljesen szabaddá kell tenni a kereskedést minden korlát és adótól, ezen egy fejedelem alatt lévő tartományok között — ami ugyancsak mind Magyarország, mind a többi örökös tartományokra nézve, akár a kereskedés virágzása, akár a státus lehetősége vétessen tekintetbe, ha emezt nem múlékony adózás, hanem a lakosok gyarapodása után lehet bizton várni. Legcélerányosabb, hasznosabb, és illendőbb volna — vagy egy oly intézetet kell megállapítani, mely szerént Magyarország a vámadó meghatározásában az örökös tartományokra nézve a reciprocitással teljes szabadság szerint, minden idegen befolyás nélkül úgy élhessen, amint azt tulajdon érdekei kívánják. Mert még az által, ha minden tárgyakra nézve egyenlővé tétetik is a kivitel és behozásnak vámja, ama tartományok között, melyeknek egyike szántóvető, másika kézmíves, a vámadónak következése és hatására nézve reciprocitás nem léend — és p. o. a kézmívekre csekély s a termesztményekre terhes, bár egyenlő vám vettetvén — a szántóvető nemzetet fogja csak nyomni, a kézmíves ország haszna mellett.